A németek elismerték a problémát, azt azonban nem tudni érinti-e a magyar gépeket
Szerző: Balogh Ákos ; Fotó: LHSN.HU Archív
Műszaki problémák miatt nem használható a német haderő H145M helikoptereinek fegyverrendszere, számolt be róla a Der Spiegel. A lap szerint a HForce fegyverrendszer nem működőképes és ennek egyik fő oka, hogy a helikopterhez használandó 20 mm-es gépágyú lőszerei elektrosztatikus érzékenység miatt nem kaptak engedélyt a felhasználásra. Azt, hogy a felmerült problémák érintik-e a Magyar Honvédség helikoptereit egyelőre nem lehet tudni.
A problémát egyébként a német Védelmi Minisztérium is elismerte, ami meglehetősen furcsa a magyar olvasó számára, főként annak tekintetében, hogy például a magyar Honvédelmi Minisztérium hasonló kérdésekről rendszerint nem ad tájékoztatást, az információk nem nyilvános minősítésére hivatkozva, így aligha derülhet ki az, ha a magyar forgószárnyasokat is érinti ez a probléma, melyre egyébként minden esély megvan.
Mint ismert, a Magyar Honvédség Airbus helikopter flottája már teljessé vált, ez azt jelenti, hogy megérkezett valamennyi beszerzett H145M és H225M helikopter az üzemeltető alakulathoz. A gépekhez elsők között rendelte meg a magyar haderő a HForce fegyverrendszert is, mely a bejelentések szerint 20 mm-es gépágyúkonténert, 70 mm-es nemirányítható, valamint félaktív lézer-önirányítású rakétákat és a Spike ER irányított páncéltörő rakétát képes kezelni (ezek a Magyarország által megvásárolt képességek; a H225M esetében irányítható rakéta nem képezi a rendszer részét). Ezek közül azonban ez idáig csupán a 20 mm-es gépágyúval lőttek a magyar forgószárnyasok (szerencsére komolyabb problémák nélkül), sőt, mint arról nemrégiben beszámoltunk, idén ősszel már azzal sem… A most megjelenő német hír viszont új megvilágításba helyezheti a hazai forgószárnyas képességfejlesztést, ugyanis jó eséllyel azonos elemeket tartalmazhat a magyar HForce fegyverrendszer is, így hasonló problémákkal küzdhet a Magyar Honvédség, mint német szövetségeseink.
A gépágyúlőszerek kapcsán persze megeshet, hogy Németország más gyártótól, eltérő altípusú lőszereket szerzett be és a felhasználhatósági, biztonsági probléma csak ezeket érinti, viszont több a témában megjelent német írás úgy fogalmaz, hogy a probléma a már meglévő 20 mm-es lőszerkészletre vonatkozik (egyébként NATO szabvány lőszerekről beszélünk). Így az egyelőre még nem tisztázott, hogy ez a probléma a magyar lőszereket is érintheti-e, vagy csupán a német hatóságok kukacoskodóbbak az ügyben. Feltételezhető az is, hogy ez a probléma csak most látott kellő napvilágot és felerülhet, hogy például a hazai éleslövészetet is ennek fényében nem engedélyezték már az ősz során a helikopterekkel. Egyébként alapvetően az új, elektromos indítású lőszerek hazai keretek között is új biztonsági protokollok bevezetését tették szükségessé a gépek beszerzésekor. Úgy tudjuk – és ez az első éleslövészetek során megfigyelhető is volt – gyártói ajánlás alapján, a gépágyúkonténer töltése és a lőszerekkel való feladatvégzéshez speciális antisztatikus ruházat viselését írták elő, kifejezetten a – hazai üzemeltetésben újnak számító – lőszerek érzékenysége okán. A korábbi szovjet Mil helikopterek üzemeltetése és fegyverzetének töltése – ami egyébként részben szintén elektromos működésű – során ilyen mértékű óvintézkedésekre egyébként nem volt szükség, sem bevett gyakorlat.
A németországi sajtóban hétfőn futótűzként terjedő hír arról is beszámolt, hogy a helikopterekhez tervezett rakéták beszerzése és tesztelése is csúszásban van, így releváns tűztámogató képesség kialakításával a jelenlegi becslések szerint csak 2029 után számolhatnak. Sajnálatosan ez is egybevág a hazai tapasztalatokkal. Noha alapvetően a gyártó integrációja lezajlott a rakétafegyverzettel (részben Magyarországon), az nem alkalmazható magától értetődően az országok által különböző konfigurációkban beszerzett gépeken. Így például a magyar helikopterek rendelkeznek a 70 mm-es nemirányítható, valamint félaktív lézer-önirányítású rakéták integrációjával (mert az időben elkészült ahhoz a típusváltozatú helikopterhez, amit mi is rendeltünk), ugyanakkor a magyar H145M-ekre – információink szerint – nincs a gyártó által elvégzett és kiadott integrációja a Spike ER irányított páncéltörő rakétának (az csak később készült el az akkor már ötlapátos forgószárnnyal szerelt változathoz). És bár a beszerzés és leszállítási folyamat elején még szóbeszéd tárgya volt az integráció későbbi elvégzése, mára ez kikerült a hazai közbeszédből. Jelenleg úgy tudjuk már más gyártó, más típusú rakétája, vagy éppen forgószárnyasokról indítható drón/cirkálólőszer képesség beszerzése felé kacsintgat a szakma. Az integrációt nehezítheti továbbá például, mint azt Németországban látjuk, egyes országok saját szigorú szabályozása, mely külön teszteléseket irányoz elő a gyártó integrációján túl.
A 70 mm-es rakétákról egyébként az a hír járja – és ezt számos nemzetközi forrás és példa is erősíti – hogy a gyártó nem tudja a megrendeléseket időben teljesíteni, a leszállításokban jelentős csúszás tapasztalható az orosz-ukrán háború, és az elhúzódó beszerzési döntések okán. Szerbia például részben ez okból saját maga integrálta és használja az orosz típusokról jól ismert Sz-8 rakétát H145M helikoptereihez. Információink szerint Magyarország is a 70 mm-es rakéták szállítási késedelmeinek elszenvedője, noha kevéssé lehet vigasz ez a képességek tekintetében, főként úgy, hogy közben a Mil helikopterek üzemideje is elfogyott, így azok korlátozott képességei és kiképzési célra nem felhasználható rakétakészlete sem áll már a Magyar Honvédség rendelkezésére.
Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Honvédelmi Minisztérium Sajtó Osztályának, ha válaszolnak, frissítjük cikkünket!
