Kivonják, de mégis titkos, hogy miként üzemeltetnék őket tovább
Szerző ; Fotó: Balogh Ákos
2026. június 17-én ünnepélyes keretek között búcsúztatta el az akkor még MH Kiss József 86. Helikopterdandár nevet viselő alakulat állománya a szovjet gyártású Mi-17 és Mi-24 típusú helikoptereket, ez az esemény önmagában azonban még nem vonta magával automatikusan a technikák rendszerből, hadrendből történő kivonását. Érdeklődésünkre most a Honvédelmi Minisztérium elmondta: „a végleges kivonás a jóváhagyott Kivonási Terv ütemezése és szakmai iránymutatása alapján vette kezdetét.”
A Mi-17-es szállítóhelikopterek 39, a Mi-24-es harcihelikopterek pedig 48 évnyi aktív szolgálat után pihentek meg, de már alapvetően a búcsúztatásuk sem sikerült zökkenőmentesen. Ugyanis a Mi-24-esek naptári üzemideje már 2026. február 5-e magasságában lejárt, a tervezett, nem nyilvános búcsúrepülésüket azonban nem tarthatták meg aznap, még zárt ajtók mögött sem. Információink szerint ennek oka az volt, hogy az akkori vezérkari főnök nemes egyszerűséggel letiltotta az aznapi betervezett repüléseket, így előzve meg a sajtó és a spotterek kerítésen kívülről készülő fotóit, tudósításait. Azóta kiderült az is, hogy az állomány feltehetően „titokban” mégiscsak tartott egy nem hivatalos búcsúrepülést február 4-én, egy Mi-24-es géppárral, kisebb útvonalrepülés, katonai reptérlátogatások és egy kis szolnoki, reptéri élményrepülés keretében, erről azonban sem hivatalos fotó, sem hivatalos tudósítás nem készült, a repülés rögtönzöttsége okán, az viszont biztos, hogy a katonák által készíttetett búcsú felvarrókat később újragyártatták a valódi, utolsó repülés dátumával.
Ehhez az ügyhöz érdemes még egy kiegészítést tennünk, hogy tovább bonyolítsuk a dolgokat. Portálunk ugyanis a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinél a naptári üzemidő lejárta előtt javaslatot tett – felhívva a figyelmet – egy szervezett, méltó búcsúrepülés lebonyolítására, mely ötletet az akkori honvédelmi miniszter támogatta, mi több arra is javaslatot kellett tennünk, miként képzelnénk el a rendezvény programját, ennek ellenére „keveredett össze” minden.
Ezt követően a katonák 2026 májusának végén, az alakulat családi napján szerették volna elbúcsúztatni az akkor már üzemidővel nem rendelkező Mi-24-eseket és az üzemidejük végéhez közeledő Mi-17-eseket, de ezt sem engedélyezte a honvédség felsővezetése. (Ezért egyébként az alakulat portálunkat tette felelőssé, miután mi hivatalosan is engedélyt kértünk a Honvédelmi Minisztérium Sajtó Osztályától, a búcsúrepülésről tudósítás elkészítésére, így átlépve – feltételezhetően – egy nem létező határt a nyilvánosság terén, ami miatt a vezérkari főnök tiltása megérkezhetett. Ezt az alakulat akkori vezetése – utólag – nem hivatalosan a tudtunkra is adta!) Végül így jutottunk el a júniusi dátumig, amikor már az akkoriban frissen kinevezett, új vezérkari főnök irányította Magyar Honvédség semmilyen szintjén sem gátolták meg a búcsúrepülés végrehajtását. (Igaz, mi sem kértünk rá előre sajtóengedélyt…) Ez azonban még nem lett volna elegendő ahhoz, hogy a naptári üzemidővel nem rendelkező Mi-24-esek a levegőbe emelkedhessenek, ezért arra egy jogszabályi lehetőséget kihasználva, egyszeri repülési engedélyt kérhettek a katonák a Honvédelmi Minisztérium Állami Légügyi Főosztályától. Az így, egyetlen napra jogszerűvé váló repülést bizonyítja az is, hogy a búcsúünnepséget megelőzően, az azon résztvevő, de akkor már hónapok óta nem repült két Mi-24-es harcihelikopter berepülése és üzemképességének légi ellenőrzése közvetlenül az ünnepség előtt zajlott csak le.
A körülményekhez képest végül, mondhatni méltóságteljes ünnepségen azonban a jogos méltatásokon túl az alakulat részéről az már nem hangzott el, hogy a helikopterekkel hivatalosan mit tervez a Magyar Honvédség. Igaz az is, hogy felsőbb szintű katonai, vagy állami vezető nem is vett részt az eseményen, aki erről beszélhetett volna… Ezért a búcsúrepülés után kérdésekkel fordultunk a Honvédelmi Minisztérium Sajtó Osztályához, hogy tájékoztathassuk a közvéleményt arról, mi történik pontosan a katonai forgószárnyas képességgel az orosz típusok elengedésével, illetve, hogy konkrétan mi lesz a sorsa a Mil helikoptereknek, erre azonban hónapok alatt sem kaptunk választ.
Többszöri noszogatást követően és csökkentett tartalommal újraküldött kérdéssorunkat végül közérdekű adatigénylésként befogadták, és nemrégiben meg is válaszolták. Kérdéseink arra vonatkoztak, hogy megkezdődött-e a helikopterek rendszerből történő kivonása, és ha igen, hol tart most ez a folyamat. Továbbá azt az opciót sem vetettük el, hogy esetlegesen, ha nem vonják ki a gépeket, csak naptári üzemidő hiányában átmenetileg leállítják – mint ahogy arra a Mi-24-esek esetében volt is példa 2012-2013 magasságában, 2017-es újbóli nagyjavításukat megelőzően – akkor felmerülhet-e egy esetleges üzemidő hosszabbítás, vagy újabb nagyjavítás a gépek esetében. Arra, amit válaszoltak, azonban nem számítottunk…
Elsőként a Honvédelmi Minisztérium elmondta:
„A Magyar Honvédség hadrendjéből történő végleges kivonás a jóváhagyott Kivonási Terv ütemezése és szakmai iránymutatása alapján vette kezdetét. A folyamat szabályozottságát és a haditechnikai biztonsági előírások maradéktalan betartását a különböző vezetési és végrehajtási szinteken kidolgozott, specifikus szakmai dokumentációk garantálják. A technikai eszközök rendszerből történő kivezetése, az alkatrészbázisok kezelése, valamint a kapcsolódó logisztikai és adminisztratív feladatok ellátása szigorúan ezen okmányokban rögzített eljárásrend alapján valósulhat csak meg.”
Hozzátették azt is, hogy ennek megfelelően:
„A technikai eszközök hadrendből történő kivezetését követően a helikopterállomány hosszú távú (tartós) konzerválása és lekonzerválási munkálatai tervszerűen befejeződtek. A légieszközök megőrzési állapotának fenntartása érdekében a jóváhagyott állagmegóvási technológiai utasítások alapján az időszakos és folyamatos karbantartási feladatok végrehajtása jelenleg is ütemezetten történik.”
Megtudtuk azt is, hogy a tartósan konzervált légieszközök esetleges értékesítésére felsővezetői döntés alapján, stratégiai és védelempolitikai szintű mérlegelést követően nyílhat lehetőség.
Az elhangzottakkal viszont némiképp ellentmondásba került – és itt érkeztünk el az igazi logikai bukfenchez – a Honvédelmi Minisztérium további válaszában, ugyanis a fentiek alapján arra számítottunk, hogy a Mil típusok továbbüzemeltetésére vonatkozó kérdéseinkre egyszerűen nem érkezik válasz, lévén nem indokolt reagálni rá, ha a kivonási folyamat és a gépek tartós tárolásra történő előkészítése folyamatban van/megvalósult. Ezzel szemben arra a kérdésünkre, hogy: Ha nem vonják ki a rendszerből a típusokat, mit tervez velük a továbbiakban a Honvédelmi Minisztérium és/vagy Magyar Honvédség? Elképzelhető-e, hogy azokra újra szüksége lesz Magyarországnak és ennek megfelelően nagyjavítják, vagy üzemidő hosszabbítják a gépeket? – a következő választ kaptuk:
„Az Ön által kért adatok egyrészt az Infotv. 27. § (5) bekezdése alapján döntés megalapozását szolgáló adatok, így 10 évig nem nyilvánosak, másrészt az Infotv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján, figyelemmel a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 15. § (3) bekezdésére tekintettel a keletkezésüktől számított harminc évig honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből nem nyilvánosak, mert a honvédelmi szervezet működésére, haditechnikai eszközeire és anyagaira vonatkoznak, ezért azokat nem áll módunkban rendelkezésére bocsátani.”
A minisztérium válasza tehát komoly kérdéseket vethet fel! Ez alapján akár felmerülhet, mondjuk annak a lehetősége is, hogy már javában dolgozik Szolnokon egy megfelelő jogosultságokkal rendelkező szervezet a Mil helikopterek nagyjavítás nélküli, 1-2 évre szóló üzemidő hosszabbításán (ezt az tenné lehetővé, hogy bár a naptári üzemidő lejárt, de a javításközi kirepülhető üzemórákat a helikopterek nem dolgozták le) és hamarosan ismét a levegőben láthatjuk a szovjet „nagyvasakat”, kisegítve a jelenleg még nem teljes képességekkel rendelkező Airbus típusokat…
