A forgószárnyasok is igyekeznek beépíteni kiképzésükbe az orosz-ukrán háború tapasztalatait
Szerző ; Fotó: Balogh Ákos
Most először sikerült lencsevégre kapnunk, hogy a Magyar Honvédség H225M és H145M helikopterei légi dróncélra hajtanak végre éleslövészetet az ajtólövészek fegyverével a Bakonyban. Az eset több szempontból is különleges, hiszen egyrészt nem volt jellemző az elmúlt évtizedekben a helikopteres éleslövészet gyakorlása légi célokra, másrészt pedig egyértelmű, látható válaszreakciója ez a Magyar Honvédségnek az orosz-ukrán háború tapasztalataira.
Noha a fényképek minősége hagy némi kívánnivalót maga után, miután azok nagy távolságból készültek, rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények között (napsütés, pára, zápor), arra azonban mégis kiválóak, hogy megállapíthassuk: a lövészetet egy többrotoros drón alá rögzített kötél végére függesztett, kisméretű célra (vontatott légi cél) hajtották végre a katonák, a H225M helikopterek oldalablakába és a H145M helikopterek oldalajtajába szerelhető, belga FN Herstal által gyártott, 7,62mm-es FN MAG 58 típusú ajtólövész (Door Gunner) fegyverrel.
A látottak értékelése egyelőre meglehetősen nehéz, ugyanis az orosz-ukrán háború tapasztalatai alapján inkább az állapítható meg, hogy merevszárnyú motoros repülőgépeket (pl.: JAK-52), vagy helikoptereket (Mi-8-17-24) jellemzően olyan nagyobb távolságra indított, közepes, vagy nagyobb méretű merevszárnyú drónok/kamikaze drónok/cirklálólőszerek (pl.: Shahed, vagy Geran) megsemmisítésére alkalmazzák, melyek sebességtartománya közelebb áll az elfogó légijármű sebességtartományához, és melyek méretük és várható manővereik alapján hatékonyabban leküzdetőek golyós lőfegyverekkel.
Egy kisméretű többrotoros drónnal nem csak az a probléma, hogy lassú (jelen esetben a helikopterhez viszonyítva), így jelentős célponttá teszi az elfogó helikoptert bármilyen földi ellentevékenységgel szemben, hanem az is, hogy rendkívül mozgékony és adott esetben képes lehet arra, hogy az elfogó helikopter észlelése esetén a drónkezelő hatékonyan alkalmazza a drága forgószárnyas technika harcképtelenné tételére. És igaz az is, hogy az ilyen kisméretű drónok – legyen az rádió, vagy optikai szállal vezérelt – legtöbb esetben a harcérintkezések közvetlen zónájában kerülnek alkalmazásra, amit a tapasztalatok alapján a helikoptereknek alapvetően célszerűbb elkerülnie.
Az ilyen célokra történő lövészet azért is tűnik értelmezhetetlennek, mert egy-egy dróntámadás során ezekből a többrotoros drónokból egyszerre nagy mennyiséggel csapnak le, így kicsi az esélye, hogy egy (vagy több) helikopterrel elégséges módon lehetne védekezni ellenük.
Balra a támadó H225M, jobboldalt a bokrok felett a zivatarban is kitartóan üzemelő drón és célvontatmánya.
Visszatekintve a magyar forgószárnyas múltba, elsőként határvédelmi feladatokba vonták be légi célok ellen az akkor még Magyar Néphadsereg Mi-8-as helikoptereit 1981. szeptember 6-ától „CSEPREG” fedőnéven. A nyugati határ mentén felállított Vasfüggönyt ugyanis számos alkalommal sértették meg kis sebességű (max. 200-250 km/h) és kis magasságon repülő légijárművekkel, melyekre vadászgépekkel reagálni érdemben nem tudtak. A helikopterekkel ekkor még fegyver nélküli határvédelmi feladatokat láttak el, elrettentés céljából csak üres rakétablokkokat függesztettek a gépekre. Feladatuk a határsértők nemzetközi előírások alapján történő azonosítása és kikísérése volt a magyar légtérből, valamint a határőr erők tájékoztatása egy esetlegesen landoló légijármű pontos helyzetéről.
Később bevonták a feladatba „CSEPREG II” fedőnévvel a Mi-24-es harcihelikoptereket is, ezek a gépek viszont már éles fegyverzettel töltve látták el készenléti szolgálatukat egészen 1993-ig. Ez a szolgálat azt is jelentette, hogy az állományt fel kellett készíteni a kis sebességű légi célok leküzdésére, így kidolgozásra került a légi lövészet módszertana, ami a Mi-24-es Helikopter Harckiképzési Szakutasításába egy 1990-ben kiadott módosításként került bele. Ez tekinthető gyakorlatilag napjainkig az egyetlen (nyilvánosan) ismert eljárásnak, amit a Magyar Honvédség Mi-24-es fogószárnyasai számára kiképzési célból elrendeltek, és ami a legközelebb áll a drónok megjelenésével szükségessé vált helikopteres tevékenységekhez.
Az akkori gyakorlat célja a jártasság megszerezése és tökéletesítése volt a légi célok elleni célzásban és azok megsemmisítésében a fedélzeti tűzfegyver, az az a 12.7mm-es 9A624 típusú géppuska alkalmazásával. A lövészet végrehajtási sebességét 120-180 km/h között, a lőtávolságot pedig 500-300 méterben határozták meg, egy teherzsákkal ellátott ejtőernyőt használva célanyagként, amit a lövészet előtt közvetlenül 1000 méteres magasságban dobtak ki egy szállítóhelikopterből. A lövészetet egészen 200 méteres alsó magassághatárig hajthatták végre a helikoptervezetők és fegyverzeti operátorok célzókészülékeikkel. A repülések során be kellett gyakorolni az ellenség kis sebességű légi céljainak leküzdésére irányuló manővereket, jártasságot kellett szerezni a zuhanás szögének, a tűzmegnyitás távolságának, céltól való kifordulás távolságának szemmértékkel történő meghatározásában. A lövészet értékelése a cél-ejtőernyőn számolhatót találatok alapján lett meghatározva. Bár mondhatjuk, hagyott némi kívánnivalót maga után ez az eljárás is, de megállapítható, hogy az jobban közelítette a valóságot, mint a most tapasztaltak.
A feladat módszertanilag ugyan kivitelezhető volt, valós éleslövészetet viszont csak kevés alkalommal hajtottak végre ebből a célból, ami ráadásul idővel feledésbe is merült és az elmúlt egynéhány évtizedben teljesen kikerült a kiképzési gyakorlatból. Így a most megjelenő dróncélokra történő éleslövészet mindenképpen üdvözlendő jelenség a Magyar Honvédség helikoptereseinek kiképzésében, azonban hatékonysága és hasznossága egyelőre megkérdőjelezhető, félő az is, hogy ez a kezdeményezés is elhal majd a látható kezdetlegessége, kidolgozatlansága okán, ráadásul a nemzetközi tapasztalatok alapján, feltételezhetően alapvetően sem biztososít hatékony felkészítést a várható fenyegetettség ellen az állomány számára. A hazai lőterek nyújtotta korlátozott kereteken belül célszerű lenne más jellegű, a valóságot és a helikopterek alkalmazását – pilóta nélküli járművek ellen – jobban visszatükröző eljárásrendeket kidolgozni például merevszárnyú céldrónokkal – amire egyébként láthattunk már amerikai példát is, és amihez hasonlóakat például a HM EI Zrt. itthon is gyárt – ami hosszú távon is releváns képességet és értelmesen végrehajtható kiképzési feladatokat eredményezne az állomány számára.
A HM EI Zrt céldrónja kiválóan bizonyított a hadihajósok légvédelmi éleslövészetén, mint célanyag 2014-ben. A hungarocell célrepülő akár 110 km/h sebesség elérésére is képes, mely karakterisztikájában, formájában jobban megfelelne a kamikaze drónok szimulálására.
