„Pirosország” bukta a várost
Szerző; Fotó: Balogh Ákos , Videó: Balogh Sándor
2014. szeptember 18-án légi roham szerű gyakorlat keretében foglalta vissza „Kékország” MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalja, a légierő aktív közreműködésével a szcenárió szerinti ütközőzónában fekvő elnéptelenedett kisvárost a honvédség újdörögdi kiképzőbázisán.
A gyakorlati feladatban most először nyílt lehetősége a 88-asok légimozgékonyságú alkalmi harci kötelékének ilyen szinten az együttműködést begyakorolnia a légierő különböző képességeivel városharc során, így a feladat a gyakorláson kívül lehetőséget biztosított az elöljárónak a szakmai tapasztalatok levonására, majd később az esetleges pontatlanságok, kisebb elcsúszások kiküszöbölésére.
[flagallery gid=48]
A csütörtök délutáni mozzanatban a zászlóalj állományán kívül az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis két Mi-8-as szállítóhelikoptere, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis két JAS-39 Gripen vadászrepülőgépe, valamint egy An-26-os szállító repülőgépe vett részt.
A fiktív harcászati helyzet alaptörténete szerint az egymással szemben álló Kék és Piros ország ütközőzónájában, határterületén fekvő elnéptelenedett, ám mégis kulcsfontosságú kisvárosát megközelítőleg 15-20 fő „piros” katona vette felügyelete alá. A 88-as zászlóalj azt a feladatot kapta, hogy ezt a beépített területet foglalja vissza és szervezze meg körkörös védelmét.
Az alakulat vezetése úgy gondolta, hogy ehhez vesz egy maréknyi újságírót is és bedobja őket a cselekmények közepébe, hogy testközelből érezhessék át (köztük mi is) a város és épületharc puskaporos hangulatát.
Tényleg a történet közepébe csöppentünk, ugyanis a zászlóalj parancsnoka Dr. Lippai Péter ezredestől megtudtuk, hogy még előző nap este egy szállítóhelikopter a területre kijuttatta az ejtőernyős felderítőket (tényleg!), akik minden szükséges információt biztosítottak a másnapi roham végrehajtásához, valamint a város menekülő útvonalának közelében lesállást alakítottak ki az éjszaka során.
Nézzük mi is történt csütörtök délután:
Miután minden feltétel adott volt a légierővel közös bevetés végrehajtásához így a város felett áthúzó Gripen géppár egy laza bombatámadással és kellő zavar keltésével megindította a város visszafoglalására irányuló műveletsorozatot.
A csapást követően azonnal érkeztek a szállítóhelikopterek a főerőt képző katonákkal, akiket először a város északi oldalán raktak ki, a vadászgépek levegő-föld oltalmazásával, majd egy-egy csapatot a város nyugati és déli végébe is kiraktak, a „pirosok” megzavarása céljából.
[flagallery gid=49]
Lippai ezredes úr közben elmondta, egy ekkora ellenséges erővel szemben, ha egy beépített részen rejtőzködnek akkora stratégia előnyük lehet, hogy hat- hétszeres élőerővel számolandó túlerővel lehet csak sikeres akciót végrehajtani ellenük.
Eközben gondolkozni sincs időnk, máris egy robbantással betörnek a város kapuján az imént kirakott katonák, és kezdődik az épületharc.
„Kékország” katonái épületről épületre, szobáról szobára haladnak előre, senkit sem kímélve, aki él és mozog. Ezt már nem az eddig megfigyelőpontunkként szolgáló háztetőről figyeljük és követjük végig, hanem a „főutcáról” a házak között haladva a géppuska, gépkarabély és aknavetőtűz iszonyatos zajában, nem is beszélve a panelépületekből szűrődő lövések különösen furcsán felerősödő zörejéről.
Közben a vadászgépek távoznak és átveszik a terület biztosítását az aknavetősök, akik különös jelentőségű erőnek számítanak épületharc során a meredek röppályán kilőhető gránátok hatásosságának köszönhetően.
A város visszafoglalása után elcsendesedik a környék, azonban nyugalomra továbbra sincs lehetőség, sérültek vannak, akikért perceken belül a már teljesen „Kékország” felügyelete alá vett városka közepére érkezik a MEDEVAC helikopter, mi pedig sietünk vissza a háztetőnkre.
Közben rádión halljuk, hogy a sérültek kiemelésére megközelítőleg 5-10 perc áll rendelkezésre, mert a hatalmas lőszerveszteség pótlására érkezik egy AN-26-os szállító repülőgép, amiből a városszéli mezőre légi teherdobással juttatják ki az utánpótlást.
Tényleg nincs is hezitálás már csattog is a város felé a Mi-8-as, hogy elvigye a sérültet és amint felszáll a távolban már látni és hallani is a szállítórepülő komor búgását.
[flagallery gid=50]
Hirtelen több láda zuhan ki a gép lenyitott teherteréből, mindegyiken egy-egy méretes fehér ejtőernyő nyílik, kivéve egyet. Ha gyakorlaton vagyunk, ha nem, a technika ördöge nem alszik, éles helyzetben bizonyára nagyobb gond lett volna egy csomag ernyő nélküli földbecsapódása az esetleges hadianyagok megsemmisülése.
A roham ezzel gyakorlatilag véget is ért, így már csak a beköszönés végett kötelékben áthúz felettünk a két szállítóhelikopter.
Persze csak a roham fejeződött be, a katonák elkezdik a halottak átvizsgálását és kihordását az épületekből. Mi persze kérdőn nézünk, hogy ez most mi, Lippai Péter ezredes pedig teljesen természetesen mondja, hogy ez a való életben is így történne csak ott rosszabb…
Összességében megbizonyosodhattunk arról, hogy éles helyzetben egyrészt eszünk ágában sem lenne ilyen közelről végignézni egy város elfoglalását, másrészt pedig megállapíthattuk, hogy a honvédség ezen alakulatainak képessége, tudása, valóságban is megállná a helyét. Persze a zászlóaljparancsnok ezen elmosolyodik kicsit, hiszen messze nem látta teljes mértékig szakmai szemmel tökéletesnek a feladat végrehajtást. Mint mondta, időbeli elcsúszások voltak, de miután ez csak begyakorlás volt így máris elsőként tudja mondani min kell majd a továbbiakban javítani… (Az elcsúszások nagyban adódtak a kiképzés során kötelezően betartandó, egyes légi mozzanatok közötti időbeli elkülönítések miatt is.)
A részvételi lehetőséget ez úton is köszönjük mindenkinek!
