1988. augusztus 20.
Szerző: Balogh Ákos; Fotó: Balogh Ákos; Videó: Internet
Visszaemlékezés sorozatunkban, az előző rész folytatását olvashatjátok most, mely Gaál Csaba „Csóka” Mi-24-es helikoptervezető, 1988. augusztus 20-i élményeiről szól.
Csóka ‘88-ban hadnagyi rendfokozatban teljesített szolgálatot, és mint meséli olyan jól ment ebben az időben a hadnagyoknak a kötelékrepülés hogy a budapesti ünnepi program kötelék vezére, Antal István „Matyó” őrnagy őket választotta kötelék kísérőnek, Füzi Csaba hadnaggyal és Szántó Zsolt hadnaggyal együtt.
„Matyó volt a vezér mellette kísérő Füzi Csabi, én a hármaska, a tartalék pedig a Szántó Zsolti volt” – mondja Csóka.
Az ünnepi program két részből állt. Először is a Dunakeszire kitelepült helikopteres kötelék az úgynevezett vízkiemelőnél, mely a Duna folyásirányával ellentétben Budapesttől északra található, megtartotta a főpróbát.
„Civil sportrepülőkkel akkor találkoztunk először”– meséli Csabi.
Volt egy érdekes momentuma ennek a főpróbának, mikor is az egyik „bravó-papa” hívójelű sportrepülő, felszállásnál, Csóka szavaival élve „ott flehózott”.
„
– British Petrol felszállásra kész!
– Jól van szájjá’ föl. – mondja a repvez
– British Petrol kisorolna!
– Soroljá’ ki.
– British Petrol áttérnék!
– Jól van térjé’ át.
– Na jó, de hova?
„
Az okos sportrepülő még a frekvenciákat se tudta, ez után pedig jött a katonai kötelék a következő rádiózási stílusban:
„
– Felszállás! – kezdi Matyó
– Kifordul!
– Áttér!
„
„A repvez erre teljesen ki volt akadva, lehangoltak minden frekvenciát, mert nem tudták hova térünk át, aztán a végén a Matyó közölte, hogy jól van, akkor majd inkább felírjuk…” – meséli nevetve Csóka.
Csaba elmesélte még, hogy szintén a vízkiemelőnél az egyik vízről felszálló sárkányrepülővel ami, lehet, hogy hivatalosan talán először repült, is akadt némi technikai probléma.
„Ennek a hívójele HIDRODEN volt, a civil repvez mellett még ott volt Guba József alezredes elvtárs, aki később MD-500-as helikopterrel leesett Ferihegynél ’94-ben. Rendőröket képzett ki, meg is halt szegény. Na, ő volt a katonai összekötő.” – mondja Csaba.
„HIDRODEN bejelentette, hogy ő is felszáll, egyből „A helikopterek menjenek távolabb HIDRODEN megtartja a bemutatót!” – folytatódik a történet – „Néztük az időgrafikont HIDRODEN-nek volt 6 és fél perce, húzta vonta, majd egyszer csak megszólalt, hogy rádió meghibásodás a HIDRODEN-nél! Tudomásul vettük, még jobban figyeltünk rá. Húzta vonta tovább eltelt már tizen valahány perc mire mondta a Guba, hogy nem a katonai köteléknek, hanem a HIDRODEN-nek szól a piros rakéta! Ez azt jelentette, hogy azonnal fejezze be, távozzon! Na, piros rakéta föl, másodszor is a HIDRODEN-nek szól, puff második rakéta is elment mi óvatosan várakoztunk. Azt mondja megint a Guba, ez kimondottan a HIDRODEN-nek szól. Ekkor már elkezdtünk mi is nézni mi lesz, hát majdnem lelőtte a HIDRODEN-t a piros rakétával, na, akkor eszébe juthatott, hogy talán odébb kéne menni.” – nevet ismételten Csóka az eseten.
Ezek után már azt hihetnénk, hogy minden rendben történt a bemutatón a nagyközönség előtt, de aztán rá kell jönnünk, hogy ez sajnos nem így volt. Csaba mielőtt belevágna az éles bemutató eseménysorába még elmesélte, hogy Antal István „Matyó”-nak pont a nemzeti ünnepen volt a születés és névnapja is. Matyó nagyon örült, mert a parlament előtti földi repülés vezető Boros Leskó Géza az egész ország előtt, mivel a televízió is közvetítette a programokat köszöntötte Őt név és születésnapján. Megtudtuk még azt is, hogy a katonai bemutató előtt szépen felvonultak a repülő kötelékek, na de aztán az egyik Mi-2-es helikopter addig figurázott még majdnem belecsobbant a Parlament előtt a Dunába.
A Mi-24-es bemutató előtt még hét perc volt vissza. Még valaki tartotta a bemutatóját… Ez idő alatt a gépeknek a pesti oldalon kellett egy iskolakört csinálniuk, majd ezután történtek a következő események:
„Matyó ott későn vette észre, hogy valaki még megy előttünk, úgyhogy ő szépen csak ment. Füzi volt a ketteske, ő már hamarabb észlelte a gépet, de Matyó végül csak az utolsó pillanatban kapcsolt. Akkor iszonyú nagy bedöntéssel a kötelék felé bedöntött, a Füzi nem tudott mást csinálni ő még jobban bedöntött nagy fékezés volt és akkor jöttem harmadikként. Még nagyobb bedöntés állásszög teljesen le, utána meg nehogy belepottyanjunk állásszög vissza gázkarral együtt, mirefel elkezdett pulzálni a hajtóművem. A többiek befejezték a fordulót én ott összeszedtem magam, majd gyorsan fölzárkóztam pulzáló hajtóművekkel. Na de nem tudtam annyira húzni neki a gázkart ezért mondtam nekik rádión, hogy várjatok már. Egy óvatos fékezés, becsúsztam a helyemre, ekkor kerültük el Margit-szigetet és máris kezdődött a program. Épp hogy csak becsúsztam a helyemre, de szó szerint becsúsztam…” – mesél Csóka, teljes átéléssel.
Elkezdődött a program. A bemutatón történt további események kulcsfontosságú szereplői a katonai helikopteres köteléken kívül Edelényi Gábor, aki a Magyar Televíziónál dolgozott, operatőrként, valamint az MTV fehér színű Kamov helikoptere. Ezt a gépet akkor Németh László, becenevén „Tengelykezű” repülte, tudtuk meg Csabától.
„Ő elég óvatosan távolabb volt, az Edelényi meg ki volt kötve a Kamovnak az ajtajába, vállán meg abban az időben még ilyen tizen valahány kilós kamerával. Aztán, hogy minél jobban közelítsen ránk még a zoom mellet is, mindig terelte oda a „Tengelykezűt” felénk. Igen ám, csak azt nem tudták, hogy mi a program! A programban volt egyedüli félleborítás a Dunára, majd levegőben felzárkózás a hosszú falon, utána átrendeződés bal pelengből trojkába végül az utolsó mozzanat pedig a rózsa volt. Azt hozzá kell tenni, hogy az MTV helikoptere megszokta, hogy egy bizonyos helyen ott forgolódunk és mindig közelebb-közelebb jött a „Tengelykezű”, az Edelényi meg kamerázott. Szóval az utolsó mozzanat az a rózsa volt, amikor déli irányba egy trojkából zuhantunk lefele, bal kísérő jobb kísérő elől meg a Matyó, aztán a legalacsonyabb ponton a Duna fölött kivétel, onnét meg felrántásos módszerrel nagyon intenzív emelkedés. Ebben a pillanatban a jobb kísérő, azaz én, vezényeltem a Füzinek, hogy mikor legyen sebesség a bukófordulóhoz. Mikor én mondtam, hogy most, abban a pillanatban én jobb bukóforduló, Füzi bal bukóforduló, a Matyó kitartott még a tetején, majdnem egy helyben megfordult és abban a pillanatban mi vártuk balról, jobbról hogy a matyó közénk zuhanva két oldalról becsatlakozhassunk az országház középcsúcsa előtti találkozási pontnál, utána pedig ment volna a távozás.
Nekem ekkor a Várudvari Attila volt az operátorom, becenevén „Cápa”. Én ugye néztem a Matyót, néztem a Füzit, hogy hogy vagyunk térben és a rózsa előtt megszólalt, nem is megszólalt, hanem ordított egyet a Cápa hogy „Jobbra Kamov!”.
Akkor nézek ki, hát olyan közel voltak, hogyha akkor lett volna a bukóforduló, lehet, hogy összeakadtak volna a lapátok…
A sebességem kicsi volt, mert ugye a bukót kezdtem volna, tehát egy ilyen maflás kikerülő manővert csináltam, és miután a Kamov elment, utána már csak arra kellett koncentrálnom, hogy minél jobban gyorsuljak a zuhanásból, hogy a találkozási ponton megint csak beérjek a helyemre a megfelelő időre…
Akkor, tehát hogyha nem ordított volna a Várudvari Attila, 1988. augusztus 20-án, ország világ előtt lehet, hogy lett volna egy koccolás…” – tudjuk meg Csabától.
Érdekes. Sőt egészen hátborzongató. Valószínűleg ebből nem sokat vehettek észre a földről figyelő emberek, de az biztos, hogy Gaál Csabában az eset mély nyomot hagyott, mert végül is mégis csak az életéről volt szó, abban a helyzetben. Ami a végén szerencsésen végződött. Az se semmi, hogy abban az évben, először majdnem csobbant egy Mi-2-es, majd majdnem összeütközött egy katonai Mi-24-es és egy MTV-s Kamov helikopter…
Ezzel a visszaemlékezéssel, egyelőre lezártuk a beszélgetést Gaál Csaba „Csóka” helikopter vezetővel, de abban biztos vagyok, hogy valamikor még hallani fogtok Csókától egy két érdekes sztorit, és abban is biztos vagyok, hogy hamarosan újabb visszaemlékezéssel bővül sorozatunk.
