SIAF 2012
Szerző: Benedek Levente ; Fotó: Benedek Levente , Pénzes Károly , Tolnai Márk ; Videó: Cseri Gergely
A SIAF 2012 egyet jelentett a hazai repülőbarátoknak. Egy repülőnapot, ami karnyújtásnyira van. A térképen kutatva hamar rájövünk, Sliac nincsen messze, közel három óra mindössze autóval…
Az ember kapva a lehetőségen azonnal tervezni kezdi az utat. Persze kellenek a plusz motivációk, mint például a jó korán beharangozott B-52, ami mint utólag kiderült Ostravával ellentétben- a cseh szervezőknek sikerült dinamikus bemutatóra is beszervezni a világ legnagyobb stratégiai bombázójából – csak statikus bemutatósoron volt látható. Közben jöttek még a hírek, hogy az oroszok is küldenek egy Mig-29M2-t és a Lengyelek is útnak indítanak két Szu-22-est. Ritka madarakat láthattunk…
Végeredmény? Vegyes érzelmek.
A repülőnap 2012. szeptember 1-jén és 2-án került megrendezésre, szerkesztőségünk az első nap programját tekintette meg a sliaci repülőtéren. Sajnos az eső „szelleme” nem kegyelmezett, délután 14 óráig kisebb-nagyobb megszakításokkal csepergett vagy esett az eső, szerencsére azonban a legérdekesebbnek ígérkező gépek repülései során megkegyelmezett az időjárás és nem kellett az esőkabát alá menekíteni a fényképezőgépeket.
A hét órás repülőshowra vegyesen hoztak-hívtak vasakat. Külön kiemelném a Belga F-16-ost, mely fantasztikus bemutatójával kezdte el a dinamikus bemutató sorozatot, egyből ígéretesnek tüntetve fel a „borús” hangulatú napot. A szárnyvégeken lévő makett Sidewinder rakéták füstjei és az infracsapdák látványa emelte a repülés minden percét!
A csehországi repülőgyártás „széles” skálán mutatta meg a múltat és a jövőt, hisz az L-39 mellett az L-29-es és az L-159-es is bemutatót tartott, bár a 159-es még nem váltotta meg úgy a reményeket, mint szerették volna.
Repültek az oldtimerek is szép számmal. Elsőnek a Malév felirattal ellátott magyar Li-2-es, majd a Red Bull P-38-asa húzott el, ezt követően egy Jak-52-es is beköszönt a füves kifutóról, valamint két II. világháborús festéssel ellátott Zlin-226-os köteléke is köszöntötte a közönséget.
Ekkor ismerős hangú helikopter és programelemek tűntek fel. Földi rendőrségi bemutató következett a szlovák rend őreinek Mi-171-esével. A távolról is impozáns gép és képesség bemutató ismerős hiszen a Magyar Honvédségben is szolgál a helikopter előde, valamint magyar katonák is hajtanak végre hasonló feladatokat, de volt itt azért újdonság is. Számunkra a köteles ereszkedés más volt a hazai megszokott körülményekhez képest. A 4 kommandós másodpercek alatt „ért földet” a helikopterből, megmutatva, hogy a gyorsaság erény!(Itthon meg a látvány az, ezért lassú a „gépelhagyás”) Ez után a Mi-171-es egy laza kis bemutatót tartott a közönségnek, a háttérben pedig már a Szlovák Légierő Mi-17-ese emelkedett a magasba.
Majd megint a már korábban felszállt oldtimerek húztak át és utánuk érkezett a Mi-17-es a reptér fölé, hogy „megszabaduljon” rakományától. Legalább 14 ejtőernyős ugrott a gépből, többsége az ejtőernyősöknek egy-egy zászlót „hozott magával” jelezve a repülőnapon megjelent országok nemzeti lobogójával a nap fontosságát. Ezután a Li-2-es tett pár kört, majd jöttek a vendéglátók Mig-29-esei, amikkel még javában „kormolják” Sliac környékét a pilóták. Furcsa látvány volt, amikor felszállás előtt szinte teljesen „besötétült” a gépek mögötti tér, majd teljes hangerővel, a két 29-es felszállt légiharc imitációra. Szép volt, jó volt, rengeteg infracsapda dobálással, szűk fordulókkal.
Utánuk érkezett az újabb kályhacső, a lengyelek két Szu-22-sel jöttek el Szlovákiába. Egymás után két olyan géptípus repült, ami nálunk is szolgálta-védte a honi légteret, a Lengyelek ráadásul 2020-ig biztos repülni fogják a Szuhojokat. Kérdések ilyenkor ugye felmerülnek, választ azonban nem nagyon találunk… Maradjunk annyiban, hogy az öreg vasak nálunk már nem láthatóak. A gépek látványa csodálatos volt, a bemutatójuk már más kérdés. Rendkívül nagy körökben húztak át a reptéren vagy kötelékben vagy szólóban és ezzel ki is merült programjuk. Mindenesetre örüljünk, hogy „közel kerültek” hozzánk és még láthattuk ezt a ritka vasat.
Ezután egy Szlovák Mig-29 érkezett egyéni bemutatóra. A lengyelek tudhattak valamit előre és nem bízva a véletlenben elhozták saját műrepülő csapatukat az Orlik Team-et. Saját gyártású PZL-130-asokkal repültek, ami a kinti légierő alap kiképző gépe, de amint a csapat bebizonyította műrepülésre is kiválóan alkalmas a típus.
Majd jött a Red Bull P-38 szólója, utána pedig Veres Zoltán magyar műrepülő pilóta. Állítólag korábbi műsoraihoz gyengébb számot adott elő, ennek ellenére szép bemutatót tartott. A Retro Sky Team a korábban megemlített német festésű Zlinekkel és egy Orosz festésű Yak-9-el érkezett vissza, melyekhez csatlakozott, egy Po-2-es valamint egy Zlin 526-os.
Légiharc imitációjuk látványosra sikeredett, a korábban a pálya túloldalán, a földön elhelyezett robbanóanyagok látványos durrantása mellet, a gépekbe beépített „füstölések” valamint a szárnyakban lévő lámpák géppuska imitációja „korbácsolta” fel a csapat repülését. Jó volt, érdekes volt.
A továbbiakban a Szlovák Légierő alap kiképző gépe az L-39-es repült egyet, amikor is az eső elkezdett intenzívebben esni. Ekkor jött a Svéd Gripen. A típus méretének és hajtóművének ereje miatt hamar a levegőben volt és a kis magasság miatt legalább olyan hangerővel vette a fordulókat, mint az ikerhajtóműves Migek. A Csehek és a Magyar fél is elhozta Gripenjeit, de ezek csak statikus bemutatón voltak megtekinthetőek! Logikátlannak tűnt a döntés, hogy minek ennyi egyforma gép, de amikor a program füzet hátoldalán a SAAB céget a legnagyobb szponzorok között tüntették fel, már nem is kellett annyira csodálkoznunk.
A Belga Légierő Agusta 109-ese is szakadó esőben repülte le programját. A helikopter abba a „családba” tartozik melynek egy másik típusát felajánlották a Magyar Honvédségnek. A fürge kis jószág szép bemutatót tartott.
Ezután jött a nap fénypontja a Frecce Tricolori. Mintha a sors keze nyúlt volna le, az eső abbamaradt, sőt a távolban már kék eget is látni lehetett. Nem hiába van Olaszországban a Vatikán, gondolhattuk elsőre… Az olasz „különítmény” világszerte népszerű talán a legtöbbet utazó műrepülő csapat. Nagyon látványos dolgokat műveltek a pilóták és a szokásos zöld-fehér-piros csíkok húzása sokak számára hagyott kellemes emléket. A Frecce leszállása után nagy csend honolt, mivel ez eső kicsit megváltoztatta a program menetét. Jött is a meglepetés, nagy hirtelen az Osztrák Légierő Eurofightere húzott át nagy sebességgel a reptér felett, ezzel is bizonyítva, hogy az osztrákok gépe Zeltwegből repült át. Sajnos csak rövid bemutatót láthatott az érdeklődő közönség, de a Typhoon hangja is benevezett a nap leghangosabbja díjra.
Ekkor következett a szintén Magyarországról is ismert típus, a Cseh légierő Mi-24-es harcihelikopterének demója. A feketére festett tigris mintákkal ellátott gép a szokásos műrepülő elemeket mutatta be és a „szárny” végeken lévő füstgépek sem maradtak el.
A forgószárnyas kedvelők számára kevésbé ismert Ocovski Bacovia műrepülő csapat 4 db Super Blanikkal mutatta meg mire képes egy vitorlázó gép. Ők is bevetették a füstgépeket melyek csodássá-látványossá és emlékezetessé tették azt a néhány percet, amíg a levegőben voltak. Le a kalappal a pilóták előtt.
Majd jött az a gép, amiért talán annyian utaztak a szakavatottak-amatőrök közül ki szombaton. A csupán vörös csillaggal „lajstromozott” Mig-29M2. Érdekesség, hiszen az orosz gép lajstrom nélküli, az orosz gyártó cég egyik bemutató típusa. A nap végén ez a géptípus átrepült Batajnicára a szerb repülőnapra is, így ha kicsit utána olvasunk megértjük az oroszok túlbuzgó jelenlétét. Ugyanis mind Szlovákiában és mind Szerbiában ennek a gépcsaládnak a korábbi típusai repülnek, tehát potenciálisnak ígérkező vevő körbe vitték a gépet. Az orosz gép nem csak a levegőben mutatta meg mire képes. Meglepően rövid távon „fékezett” le, majd megállás után, egy helyben megfordult a nézők felé, majd vissza és elindult a parkoló állások irányába.
A programok vége felé egyszerre „indult be” a Red Bull másik érdekessége a Bell AH-1 Cobra helikoptere, ami a magyar szemnek szintén ritkaság és a Svácjiak F-18-as Hornetje.
A Hornet szépen várakozott a sorára, majd amikor eljött az ideje elemelkedett és hangdörejjel adta a környék tudtára, hogy ő következik! Remek szólót láthattunk, néhány hajmeresztő fordulóval.
És akkor jöjjenek a további „érdekességek”. Statikus bemutató…
A német Tronádót jó volt látni, de repülni még jobb lett volna, nem beszélve a Holland F-16-osokról. A Szlovák légierő Míg-29-ese és Mi-17-ese mellett, még látható volt a Lengyelek C-130-asa, amelyik típusról szintén elmondhatjuk, hogy nem kellet nekünk, nem úgy mint a Románoknak…
Megcsodálható volt még egy régi festésű Mig-21 a Szlovák légierőtől, egy Mi-2-es és egy L-159-es.
A sor végén pedig ott állt a B-52, ami ugye a nap fénypontja volt egy civilnek, főleg úgy, hogy meg is lehetett érinteni, a bombakamrába be is nézhetett a nagyérdemű.
A nap legérdekesebb programon kívüli eseményei az utolsó percekben történtek. Jöttek és mentek az érdekességek. Mint például a Svéd légierő SAAB 340-ese, a Csehek L-410-ese valamint a szintén saját tervezésű Lengyel PZL M28-as. Ritka madarak ezek nekünk. És persze távozott a Mig-29-essel együtt a földi személyzetet szállító An-12-es is.
Összegezve a napot és a szervezést megérte kilátogatni az eseményre, láthattunk repülni ritkaságokat, az eső és a gyenge statikus program viszont kissé rontott az összképen, de ha az időjárásra úgy gondolunk, hogy például nem kellett menekülni a 32 fokos napsütés elől, ahogy azt vasárnap kellett tenni, akkor igazán boldog lehetett mindenki.
