3 év után ismét repülőnapot tartottak Kecskeméten
Szerző: Benedek Levente ; Fotó: Benedek Levente, Tolnai Márk ; Videó: Cseri Gergely, Pomázi József
3 év után ismét repülőnapot tartottak Kecskeméten. Erre a hírre a repülés szerelmesei rendkívül nagy lelkesedéssel válaszoltak. Sokan vannak az országban, akik ki voltak éhezve egy hazai repülőnapra hiszen legutóbb 2010-ben rendeztek nálunk nagyszabású és szerencsére nemzetközileg elismert repülőnapot a kecskeméti repülőbázison. Sokan vágtak hát neki az idei évnek, ennek a fontos eseménynek a tükrében.
Azonban a válság 2013-ban szinte már mindenkit utolért köztük az amerikai légierőt is, sok helyen az anyagi gondokat mérsékeltebb repülőnapokkal pótolták, az USAF egyenesen odáig ment, hogy minden szereplését lemondta idénre, sőt az A-10-sek európai kivonását is meglépték, ezzel végleg megszűntetve egy kuriózumot Európa légterében.
Sajnos ez itt nálunk a repülőnapon is megjelent, bár azt ki kell emelni, egy repülőnap megszervezése oda-vissza alapon is működik. Ha te hozol valamit, akkor én is címmel. Minden bizonnyal számításba vehető, hogy a Magyar Légierő elmúlt 3 éve külföldi szereplésben nem volt kimondottan izmos, többnyire statikus bemutatóra vittünk más helyekre és csak a Gripent. Idén szerencsére ez megváltozott és már egy szépnek mondható demo repülést is láthattak külföldön, a szárnyvégeken lévő „Smokewinderekkel”.
Fontos megemlíteni, hogy többen is a honvédelmi vezetésből kiemelték, hogy egy ilyen repülőnap egyben egy képességbemutató is a Magyar adófizetők felé. Korántsem elhanyagolható tény, hogy bár a programban is az volt írva, hogy képességbemutató, idén ez éppen fordítva történt. Jelenleg a Magyar Légierő harcihelikopter nélkül kénytelen meglenni, nem beszélve arról, hogy a teherszállító képesség is visszaesett tavalyhoz képest, ami jelenleg éppen, hogy elégséges nemcsak a hazai, de a külföldi missziók terén is.
Plusz kiemelendő, amiben ráadásul weboldalunk is szenvedő alannyá vált, hogy a magyar forgószárnyas képesség vagy mondhatni inkább „forgószárnyas képtelenség” a hétvégi programban egy Mi-17-es szállítóhelikopterben ki is merült (és talán egyébként is), ami mindössze egy zászlóáthúzással és egy gyorsköteles kiemeléssel tartott bemutatót.
Bár valóban üdvözlendő, hogy néhány hónapja a honvédelmi miniszter által összehozott négypárti egyeztetésen konszenzusra jutottak egy új típus beszerzésével, félő, hogy a jelenlegi helikopter állomány felújítás nélkül már addig se húzza.
Az augusztus első hétvégéjén megrendezett eseményen az olasz Westland éppen a magyar forgószárnyatlanság miatt saját standdal képviselte magát, nem utolsó sorban még az Olasz és a Belga Légierő saját AW gépeikkel is jelen voltak és bemutatót repültek, megmutatva típusukat, mint az orosz típusunk lehetséges utódja…
Az előzetes várakozásoknak megfelelően és szakmai szemmel nézve a repülőnap egyetlen kiemelendő szereplői az Orosz Vitézek voltak. Hiányuk rendkívül közepesre mérsékelte volna a repülőnapot. A Frecce Tricolori és a Turkish Stars nem először jelentek meg hazánkban, épen ezért a nagyobb bemutatócsapatok mellett az oroszok vitték erősen a prímet. Rajtuk kívül a Román Mig-21-es és a Lengyel Su-22-es kötelék vonzotta a legtöbb embert, de a Szlovák Mig-29-es sem elhanyagolható, igaz statikus sorra kerülése sok emberben negatívumot gerjesztett, de ugye ott sem fenékig tejfel minden… Bulgária, Ukrajna is öreg orosz vasakkal érkeztek, de szintén nem repültek demót, ennek miértjére nem tudjuk a választ. Viszont pont ezek a nagymadarak, amik vonzották a külföldieket, ahogy tapasztaltuk. Olaszok, Németek, Hollandok, Japánok, Angolok, Franciák és még kitudja hány más országokból, nem beszélve a hazai közönségről, mert ugye azok száma, akik évente egy külföldi repülőnap látogatását meg tudják fizetni idehaza, nem biztos, hogy az ország létszámára lebontva mérhető lenne.
Lássuk közben röviden az előzményeket is:
Szerdától kezdve péntekig érkező napok voltak, ekkor a spotterek kimentek a kerítéshez és kívülről fotózták a leszálló, gyakorló gépeket, de a szervezők rájuk is gondolva 10 ezer forint ellenében a reptéren belülről is megadták a lehetőséget az embernek, hogy „közelebbről” fotózhassanak.
Szerkesztőségünk szerdán és pénteken csatlakozott a kinti társasághoz, ilyenkor találkozik az ember olyanokkal, akiket csak egy fórumról ismer, méghozzá álnéven, ilyenkor pedig lehetőség nyílik valódi névvel és arccal felruházni a személyt. Izzadság és a hatalmas meleg összekovácsol mindig egy-egy kisebb társaságot, hogy könnyebben elviselhető legyen a hőség.
Szerdán az Oroszok érkezése volt a nagy kérdés, vajon mikor jönnek? 14:00 helyett végül 16:20-ra érkeztek ezért amikor a rádióban Orosz hangot hallottunk meg, mindenki egyszerre ugrott fel a székből, vagy a földről. Hangulatos átrepülésük után, egy rövid bemutató repültek le, ezzel zárva egy érdekes napot.
Pénteken az érkezésekre volt érdemes igazán kimenni, mivel a gépek többsége ekkor érkezett így a statikon lévőket is „meglőhette” az ember. Szerencsére mindenki eljött, akit vártunk, a németek kivételével. Sajnos a két Tornadojuk nem érkezett meg végül. Volt pár érdekesség is, például, hogy az érkező ukrán pilóta bejelentkezése pillanatában a toronytól kért 3 perc demóra engedélyt ám nem kapta meg a kért időd, másodjára sem. Mivel a közelben nem volt várakozó gép, így első hallásra nehezen értjük ezt a döntést, de bízunk abban, hogy bentről másképp láttak mindent. Apropó másképp. Kívülről láttuk, hogy a fizetős embereket a pálya északi végébe vitték annak ellenére, hogy a déli oldal volt az érkező. Ezt többen szombaton is megerősítették, akik személyesen tapasztalták meg és kérdésükre, a benti szervezők csodálkozva kérdeztek vissza minek akarnak másik helyre menni, amikor a gépek az orruk előtt gurulnak el…
A rendezvény Szombati napja kora hajnali ébresztő mellett kezdődött szinte minden érdeklődőnek. Minél előbb kiérni, bejutni. Hogy milyen szerencsés helyzetben voltak az érkező sajtósok azt csak később tudtuk meg, na, nem csak arról van szó, hogy pont a fotós emelvény egyik legjobb pontját adta fel egy hölgy és így megszereztük magunknak azt, de megtudtuk, hogy iszonyú káosz alakult ki a környező utakon. Ugye lehet mondani erre, korán kell indulni, kérem. Való igaz ez is egy érv lehet, de ahogy minden nagy esemény szervezésénél, egy ilyen volumenű dolog nem csak egy ok miatt alakul ki. Fontos megemlíteni, hogy a 441-es út mellett csupán egy parkolót hoztak létre, teljesen illogikusan. Hisz sokan Cegléd felől a 4-esen érkeztek, mert ugye aki egy napra jön a családdal – a jegyek és a benzin pénz már önmagában egy szép kiadás – nem fog 3000 forintot még kiadni olyan könnyen a sztráda matricára. A kamion stop hiánya és az M0-s sztrádán való aszfaltozás – aki ez utóbbit hétvégére rakta külön hátba veregetést érdemel – még inkább rátettek egy lapáttal. Egy szó, mint száz az északi végre még hiányzott egy parkoló és mások állítása szerint az előző repülőnapok viszonylagos káosz mentessége arra vezethető vissza, hogy anno közvetlenül az autópálya mellé kerültek a parkolók. Sokan épen ezért és szerkesztőségünk másik tagja is 3 óra alatt érkezett meg a bázis bejáratához. Volt persze panasz a nem megfelelő ivóvíz ellátásra és a kevés pára sátorra is.
De az eseményre visszatérve. A MiG-15 és a SAAB-105, a hidegháborús korszak két ellentétes oldalán lévő, de azonos méretű gépe nyitotta igazán a műsort. A Cseh Légierő Gripenjének felszállása előtt a Magyar Légierő 5 db Gripenje volt a kontra, utóbbiak a képesség bemutatóra indultak, elfogást és légi harcot mutattak be két részletben. A cseh Gripen szép szólót repült. Ezután a Magyar Légierő első képesség bemutatója jött, 5 db Gripen, 1 An-26, 2 Yak-52, 1 db Mi-17. És nagyjából láttuk is a komplett légierő 70-80%-át! Márpedig egy ilyen számmal képességről nehéz beszélni. A légi harc imitáció és az Ancsa földre kényszerítése után, az 5 db Gripen áthúzása majd leszállása következett. És jött az egyik kakukktojás, az olasz Spartan, mely a világon egyedüliként azon teherszállító mellyel, röhejes könnyedséggel lehet műrepülni. A Patrilla Aquilla egyszerű, de kevésbé tetszetős bemutatóját a géptípusra fogjuk, de körülöttünk más is így volt vele.
A Baltic Bees ismeretlenségük ellenére szépet repültek, az L-39 nem hiába ennyire kedvelt, mint műrepülő gép is a világon. A kis cseh építésű gépek után jött a markánsabb vas. A román MiG-21-es! Sokan biztos emlékeznek a Taszári repülőnapok 21-es repülésére, nem beszélve a Sky Hussars csapatról. Eme öreg „hölgy” repülése mindenkinek kiemelkedően tetszett. Bár a 21-est nem műrepülésre tervezték, látványa önmagában kimagasló. A keleti technika gyöngyszeme után érkezett a jelenleg Európában két legelterjedtebb géptípus a Gripen és az F-16-os. Előbbi a Magyar Légierő színeiben repült a smokerekkel, ami idén újdonság volt, utóbbi, a holland gép már felszállása előtt több repülőnapon bizonyította, hogy mire képes, pontosan azt a látványt és hangorkánt kapta az ember amit várt. A lengyelek Szuhoj párosa bár sokadik alkalommal járt nálunk, valószínűleg senkit nem tartott vissza attól, hogy jó pár fotót készítsen róluk. Itt azonban meg kell említeni, hogy bár a Su-22 és a MiG-21 valóban nem a legmodernebb gépek, de különös abba belegondolni, hogy nálunk már 16 és 13 éve nem repülnek! És a Míg-29-ről és a Mi-24-ről ne is beszéljünk.
A második magyar képességbemutatóra, ejtőernyős ugrással, légi támogatással és helikopteres kiemeléssel rukkoltak elő a szervezők. A földi pirotechnikai látványosság mellett, kb 10 katona ugrott ki az Ancsából, akik távol az északi végen értek földet a Honvédség helikoptere pedig alig lépte át a virtuális felezővonalát a reptérnek. És szinte ez volt az összes helikopteres bemutatóval. Mindenki, aki a déli oldalon volt nagyon keveset láthatott ezekből a programokból, pedig Imreh Lajos MI-2-es produkciója is látványosra sikeredett, legalábbis távolról nézve… Ekkor tűnt fel nekünk, hogy 16:00 van, de még a 15:00-as programok sem kezdődtek el. Erős csúszás történt, ami a rendezvény vége felé már majdnem 2 órásra nyúlt a szervezők megfeszített munkája ellenére is. A Turkish Stars volt az oroszok mellett az egyetlen, akik nagyobb vasakkal repültek, látványos repülésük színvonalát csupán a kommentátoruk emelte még jobban, aki erős akcentussal magyarul olvasta a közönségnek mit látnak épen: „Ész moszt jobra!”
Mi-24 a magyar égbolton! Mily elképzelhetetlen ugye, nem addig, amíg meg nem látjuk, hogy ez a Csehek Mi-35-ös helikoptere. A csiripelő hang mámorító zúgása és robusztus megjelenése már sokszor ki lett tárgyalva. Szerencsére nem vesztett a Hind semmit megjelenéséből. És akkor jöttek az Orosz Vitézek. Az elsőre lomha majd háromszor nagyobb géppel, mint a Frecce Tricolori, matematikai pontossággal repültek alig pár méterre egymástól. Repültek szembe, keresztbe, emelkedtek átesésig, szórták az infracsapdát. A gépek nagysága és élénk színe az égbolton erőt sugárzó volt. Velük ért véget a repülőnap a legtöbb látogató számára, igaz a repülések még folytatódtak, de mivel már este 20:00 fele közelítet az óra, sokan elindultak hazafelé.
Erősen felkapott, látványos oroszok, látszat képesség, közlekedési káosz, rendkívül gyenge kommunikáció az emberek felé a repülőnap előtt. Lényegében ezzel lehet összegezni mindazt, ami Kecskeméten történt 2013. augusztus 3-án és 4-én. Mert be kell vallani szakmai szemmel kevés kiemelkedő volt. Minden bizonnyal a kevésbé hozzáértők vagy „első repülőnapom volt” embereknek nagy élményt jelentett. Éppen ezért nem volt hiába való megrendezni, hisz rendkívül sok embert megmozgatott, még külföldről is. Egy ilyen repülőnapról, ha az ember pozitívan távozik, már biztosan feni a fogát a következőre, remélve azt, hogy a szervezők és a gazdasági helyzet összehoz egy újabbat.
A vasárnapi nap hasonló érdekességekkel, problémákkal, kavarodásokkal zajlott, erről csak képgalériát valamint egy rövid összefoglaló videót láthattok.
