Éles helyzetben derülhetnek ki a valódi képességek…
Szerző: Balogh Ákos ; Fotó: LHSN.HU Archív
Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere szerda este, közösségi média videójában jelentette be, hogy az orosz-ukrán háború kiterjedésének veszélye minden eddiginél nagyobbá vált – valamennyi NATO tagállamra is komoly fenyegetést jelent – ezért elrendelte a Magyar Honvédség újonnan beszerzett légtérellenőrzési és légtérvédelmi eszközeinek és a rájuk épített képességeknek az északkeleti országrészbe történő telepítését.
A norvég–amerikai NASAMS légvédelmi rakétarendszer egységei, a felderítő lokátor és az indítóállvány.
Ezek az eszközök – az elmúlt években nyilvánosan bejelentett és átadott, valamint a meglévő technikák alapján – a légtérvédelem tekintetében az új, az izraeli IAI ELTA cég és a Rheinmetall Canada által gyártott ELM-2084 típusú mobil, háromdimenziós, réskitöltő radarját; a norvég–amerikai NASAMS légvédelmi rakétarendszert és a hozzá tartozó AN/MPQ64F1 Sentinel aktív 3D radart; a JAS-39 Gripen vadászrepülőgépeket (részben modernizált fegyverzettel és szoftvercsomaggal), valamint közvetetten a forgószárnyas technikákat a H145M és H225M helikoptereket jelentheti.
A honvédelmi miniszter videójában elmondta, hogy ezek az új eszközök képesek növelni a légtérellenőrzés terén az észlelés pontosságát és lerövidíthetik a reagáláshoz szükséges időt. Azt azonban nehéz megjósolni, hogy a valóságban ezek az eszközök miként biztosítanák mindezt, miután úgy tudjuk, az eszközök java jelenleg még nincs rendszeresítve a Magyar Honvédségben, ebből eredően pedig a valós képességeket és fegyveres védelmi képességet azok a régi, főként szovjet gyártású eszközök jelentik, melyek rendszeresítve vannak és azokkal, az állomány kiképzettsége is eléri azt a szintet, hogy éles helyzetben képesek legyenek harcfeladatot végrehajtani.
A harc sikeres megvívásához, az ahhoz szükséges eszközök minőségének és mennyiségének meghatározásához fontos lenne megjelölni a „leküzdendő célt” is. Egyelőre, jelen szomszédos országot érintő háborús konfliktusban a Magyar Honvédség pontos védelmi célkitűzései nem ismertek, csak feltételezhető, hogy az, egy esetlegesen Magyarországot érintő direkt vagy véletlen rakéta-, és/vagy dróntámadás elhárítása lehet.
Előtérben az ELM-2084 típusú mobil radar Veszprémben a hivatalos átadáskor, mögötte a laktanya egyik kiállított régi szovjet lokátora.
Nyilvános adatokból tájékozódva tudható, hogy az ELM-2084 típusú mobil radarok bár megjelentek a Magyar Honvédségben, és ünnepélyes keretek között júniusban át is adták az állománynak, de azokkal csupán tesztüzem szintjén zajlottak eddig és jó eséllyel zajlanak jelenleg is azok az ellenőrző-integráló, valamint kiképzési feladatok, melyek eredményeként a hazai, egyben NATO légtérellenőrzési rendszerbe történő bekapcsolódást biztosítják majd. A kezelőszemélyzetek kiképzése is gyerekcipőben járhat még, valódi tapasztalatokkal szinte alig rendelkezhetnek, azok is gyakorlatokból származhatnak. A mobil réskitöltő radarokra a keleti határon az orosz-ukrán háború okán pedig korábban is szükség volt már – mikor 2022 tavaszán egy feltételezhetően ukrán használatban lévő Tu-141-es típusú, pilóta nélküli repülőgép átrepült Magyarország légterén, majd Zágrábban lezuhant – akkor a honvédség szovjet gyártású, de modernizált P-18 típusú lokátorát telepítették és használták a katonák.
Szintén nyilvános hírekből tájékozódva megállapítható (nem számoltak be róla), hogy a NASAMS rakétarendszerrel sem hajtottak végre a katonák a rendszeresítés egyik alapját jelentő éleslövészetet – ezt információink szerint a jövő év során tervezik – továbbá kérdéses az is, a megrendelt, eredendően kevésnek tűnő, körülbelül fél tucat tűzalegység és a – Védelmi Beszerzési Ügynökség (VBÜ) hekkertámadása során kiszivárgott – viszonylag csekélynek tűnő darabszámú és azok leszállításában is másfél- két évet csúszó AIM-120 C8 és AIM-120 ER rakétákból elegendő mennyiség áll-e már rendelkezésre, egy esetleges rakéta, vagy dróntámadás kivédésére, egyáltalán megfelelő-e a katonák kiképzettségi szintje az új rendszerrel mindehhez?
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem (feltétlenül) elegendő önmagában az eszközök megléte, az azokkal való sikeres harc megvívásához egy modern összehangolt harc- és tűzvezető rendszerre van szükség, ami képes az alárendelt erők stratégiai és műveleti szintű integrációjára. Ehhez a Magyar Honvédség a SAMOC (Légvédelmi Rakéta Műveleti Központ – Surface-to-Air Missile Operations Centre) rendszert vásárolta meg, mellyel információink szerint csak évek múlva érik el a teljes műveleti képességet! Ettől függetlenül az eszközök saját tűzvezető rendszereikkel is működőképesek!
Mindezekből pedig adott esetben az a következtetés is levonható, hogy jelenleg a bevethető rádiótechnikai és légvédelmi rakéta eszközök közül az országos lefedettséget biztosító, fixen telepített, háromdimenziós radarok, a kiöregedő és alkatrészellátás hiányában nehezen üzemeltethető modernizált szovjet származású réskitöltő radarok, a KUB (kérdéses darabszámú felhasználható rakétával), valamint a Mistral légvédelmi rakétarendszerek állnak rendelkezésre az érvényes katonai szabályzók alapján, a valóságban elsődlegesen, ezek átcsoportosításáról pedig nem számolt be a honvédelmi miniszter.
Gyakorló IRIS-T rakétát függesztenek egy Gripen szárnyvégére, gyakorló foglalkozás keretében.
A légtérvédelem másik alappillérét jelentő vadászrepülőgépek terén nyilvános információkból tájékozódva az látható, hogy azok, a rendelkezésre álló harceszközökkel el vannak látva, azokkal a gyakorlórepülések folyamatosak és eddig is képesek voltak velük légtérvédelmi és légtérrendészeti feladatot ellátni. Egyedüli kérdést az jelenti – kevesebb problémát jelentve egy esetleges „nem válasz” – hogy a repülőgépekhez megtörtént-e az új, német gyártású IRIS-T típusú, kis hatótávolságú légiharc-rakéta rendszeresítése, vagy csupán azokkal még csak a gyakorló-kiképző repülések zajlanak?
A légtérvédelemhez – mondhatni csak részben – kapcsolódó forgószárnyasok képessége sem mondható éppen a legjobbnak. Információink szerint a H145M helikopterek üzemképessége és üzemeltetése évek óta jelentős problémákkal küzd, a típus és az üzemeltető, valamint hajózó állomány leterheltsége az egyéb nemzeti és nemzetközi feladatok okán nagy, így nem biztos, hogy jut elegendő üzemképes gép és megfelelően képzett személyzet az egyéb légtérvédelemhez kapcsolódó feladatokra. Nyilvános adatokból megállapítható az is, hogy a helikopterek bár fizikailag rendelkeznek különböző rávezetési módú rakéták elleni önvédelmi képességgel, radar- és lézerbesugárzás jelző, valamint az infravörös tartományban működő AN/AAR-60 típusú rakétaindításra figyelmeztető rendszerrel (MAWS), elektronikai ellentevékenységet biztosító, Saphir-M típusú infracsapda (passzív infravörös zavaró) és dipól (passzív rádiólokátor zavaró) kivető berendezéssel, de nem tudjuk azt, hogy ezek használatára történő felkészítést a hajózó állomány hány százaléka kapta meg, valamint rendelkeznek-e hozzájuk elegendő mennyiségű infracsapda töltettel, dipól töltet beszerzéséről, vagy meglétéről pedig egyáltalán nem tudunk (ezt ennek ellenére nem zárhatjuk ki). A helikopterek HForce fegyverrendszere pedig sem nemirányított, sem irányított rakétával nem rendelkezik, csupán gépágyúval képes földi tűztámogatást nyújtani.
H145M helikopter, gépágyúkonténerrel és önvédelmi rendszerrel felszerelve.
A H225M helikopterekre valamennyi előző állítás igaz, annyi különbséggel, hogy a meglévő flotta darabszáma a megrendelthez képest nem teljes – a leszállítás folyamatban van a gyártás alapján – és a hajózó állomány kiképzettsége is – az első beérkezett géppel megkezdett kiképzési repülések alapján – jóval alacsonyabb szinten állhat, mint a H145M-ek esetében.
A légtérvédelemhez kapcsolódó forgószárnyas képességeket úgy tűnhet, így csak korlátozott mértékben képesek biztosítani az új technikai eszközökkel, szükséges lehet a – nemrégiben üzemidő-hosszabbításon átesett – régi, szovjet gyártású Mi-17-es szállító és Mi-24-es harcihelikopterek bevetése is, noha erről sem esett szó Szalay-Bobrovniczky Kristóf közösségi média videójában. Az orosz helikopterek közül azonban a Mi-17-es semmilyen önvédelmi képességgel nem rendelkezik, a Mi-24-esek ASZO-2V típusú infracsapdavetőjéhez pedig évek óta nincs használható töltet, a korábban rendszeresített – egyébként elavultnak számító – L-166V-1E típusú hőkövető rakéták elleni aktív elektro-optikai zavaró berendezés (becenevén Iszpánka) megléte és használhatósága, hatékonysága igen kérdéses, azokat gyakorlatilag 20 éve nem láttuk a helikopterekre szerelve. Az egyedüli, rendelkezésre álló passzív védelmi képességet jelentő eszköze a Mi-24-es harcihelikopternek az EVU berendezés, mely a helikopter legfőbb hőforrásának, a hajtómű kiömlők gázainak elvezetésére, így a helikopter hőképének javítására szolgál a gázkiömlők elé szerelve. A típus fegyverzetét tekintve szintén nem áll jól, irányított páncéltörő rakétából csupán lejárt felhasználhatósági idejű rakétával rendelkezik, darabszámot tekintve elégtelen mennyiséggel, nemirányított rakéták szintén csak lejárt „szavatosságúak” elérhetőek, melyek működése bizonytalan – ahogy azt az éles tesztlövészetek során láthattuk – így egyedüli fegyverzetként 30mm-es gépágyúja használható, a hajózók képességfenntartó éleslövészetei is csak gépágyúval történnek.
Mi-24P géppár Sz-8 típusú nemirányított rakétát indít.
Az orosz-ukrán háború fegyveres összecsapásait elemezve megállapítható, hogy a Magyar Honvédség, a Légierő képesség összetevői hiányosak, a beszerzett és meglévő technikai eszközök hadrafoghatósága, alkalmazhatósága sajnálatosan, együttesen véve sem érhetik el azt a szintet, mellyel képesek lehetnének hatékonyan fellépni az országot érő szándékos, vagy véletlen légi támadás esetén. A forgószárnyas technikai eszközök alkalmazhatóságát nagyban csökkenti a releváns önvédelmi képesség, a földi tűztámogató képesség hiánya, korlátozottsága. Az orosz-ukrán háborúban megjelenő, helikopterek ellen is bevetett távirányítású dróneszközök ellen – elérhető nyilvános adatok és szakmai információk alapján – pedig semmilyen védelmi képességgel (pl. rádióelektronikai zavaró berendezéssel) nem rendelkeznek.
Jelen áttekintésben nem foglalkozunk azon légvédelmi elemekkel, melyekkel a Magyar Honvédség nem rendelkezik (pl. csöves légvédelem, csapatlégvédelem egyes elemei).
A cikkben szereplő felvetések, tények csupán figyelemfelkeltő szándékkal kerültek megállapításra! Álláspontunk szerint a hiányosságokra történő figyelemfelhívással szemben veszélyesebb a hamis biztonságérzet keltése! Biztosak vagyunk abban, hogy a Magyar Honvédség katonái a rájuk bízott eszközökkel, esküjükhöz hűen mindent megtesznek – ahogy azt számos alkalommal bizonyították már – Magyarországért és a lakosságért, egy nem kívánatos esemény során!
