Sőt pont úgy halad, ahogy reméltük
Szerző: Pénzes Károly ; Fotó: LHSN.HU archív
Mint az lhsn.hu – egyik, a kelet körzetért felelős – tudósítója, egykori helikopter sárkány-hajtómű mechanikus már a kezdetektől figyelemmel kísérem a csapatunk helikoptermentő munkáját, szívesen segítem szakmai tudásommal, és minden egyéb aprósággal is, még ha a helikopter veszprémi elhelyezéséből adódóan kétkezi munkával csak ritkán tudom kivenni a részem a feladatokból. Ebből kifolyólag most úgy éreztem azzal segíthetek, – hisz ideje lenne – hogy egy rövid riport formájában összefoglalom, felelevenítem a 2014-es év történéseit, mert mostanság túl nagy a csend a PROJECT 110161 körül. Balogh Ákossal a „Borz” Helikopteres Hagyományőrző Egyesület elnökével és az lhsn.hu főszerkesztőjével beszélgettem:
– Hogy áll a projekt?
„Sajnos kevesen vagyunk, kevesen ahhoz, hogy minden eredményről, haladásról még anyagot is készítsünk, és mindig mindenről beszámoljunk. Miután a célunk egy bárki által megtekinthető helikopter összerakása, ehhez pedig támogatásokat is remélünk és néhány lelkes támogatónktól kapunk is többféle formában, illendő tájékoztatni őket a folyamat állásáról. Természetesen ezt meg is tesszük, bár lehet, hogy maximum egy-egy mobilos feltöltéssel a facebookon, de nekünk is fontos hogy az elért sikereknek ne csak mi tudjunk örülni, hanem mások is. Sokaknak fontos ez a projekt országszerte és azon túl is, akár a közvetlen helikopteres kötődésük, múltjuk miatt is…
Külön örülök a lehetőségnek, hogy most magadra vállaltad a feladatot és konkrét kérdésekre válaszolva lehetőség nyílik belelátni kissé a munkánkba, kérdésedre válaszolva pedig elmondhatom, hogy továbbra is reményeinknek megfelelően halad a felújítás, talán még annál jobban is… Mindig ezt mondom, mert így van. Egy évvel ez előtt még nem volt semmink, most meg alakul egy igazi Mi-24-es. Sok olyan dolog sikerült, amit álmodni sem mertünk volna ennyi idő alatt, és ezek száma folyamatosan bővül.”
– Mit takar ez bővebben? Miket sikerült megcsinálnotok év eleje óta?
„Hú, ez most egy nehéz kérdés… Már csak azért is, mert sokszor az is eredmény, ha már nem visszafelé haladunk, márpedig év elején sok olyan dolog volt, aminek megoldása sok munkánkba és utánajárásba került még sincs látványos eredménye. Ilyen például az az ügy, ami akár teljesen keresztbe is húzhatta volna a mi és az országban még néhány helyen folyó – például a Szegedi Haditechnikai Parkban – felújítási munkákat, konkrétan az, hogy felmerült az a probléma hogy a gépek hatástalanítási igazolása nem megfelelő, illetőleg a meglévő papírok és szabályozások nem teszik lehetővé a gép kiállítási célú összeszerelését. Végül több hónapos levelezések és utánajárás eredményeként megnyugtató válaszokat kaptunk, és hatósági szakvéleményekkel igazolhatjuk, hogy a helikopter hatástalanítása megfelelő, továbbá mindaddig építhetjük helikopterünket, míg az újra működőképessé nem válna, mert az valóban törvényellenes, persze ez képtelenség is lenne a darabolásos hatástalanítás végett.
A másik ilyen nagy eredményünk az, hogy még mindig megvan a helikopter, mert az Alarm Elektronika 2000 Kft.-vel kötött együttműködésünknek köszönhetően minimum 2 évre megoldódott az elhelyezési problémánk. Az együttműködés pedig kiválóan működik így előreláthatólag semmi okunk nincs azt, a kikötött minimum 2 éves idő után megszüntetni. Nyáron az áthelyezést követően elkészítettünk a partnerünkkel közösen az országban elsőként és egyedülálló elképzelésünk eredményeként a helikopternél egy modellfotózást, mely eredménye nagy sikert aratott az internetes olvasóink körében, és mely fotózás különböző formákba öntve – modell portfólió, családi, baráti, esküvő, katonás, stb. – bárki számára kedvezményes feltételekkel megrendelhető tőlünk, a befolyt összeggel is támogatva a felújítást. Tehát elkészült egy referenciamunka, mely az együttműködési megállapodásunk egyik alapgondolata volt, és ez alapján semmi nem mutat arra, hogy ez egy rossz ötlet lenne. Ráadásul úgy hogy igazán reklámozni még nagyon el se kezdtük, máris hasonló fotózást csináltak az ország másik felében kiállított harcihelikopternél. Persze nem sajnáljuk tőlük, hiszen egy gyönyörűen felújított gépük van – igaz szakmailag kissé megkérdőjelezhető dolgokkal – de, hogy ők is erre gondoltak, vagy akár tőlünk merítettek ötletet azt mutatja, hogy lehet benne lehetőség, ami ráadásul, még ha az országban két helyen is elérhető hirtelen ilyen szolgáltatás, területileg mégsem ütik egymást, azaz nem vagyunk egymás konkurenciái.”
– Értem, valóban jó ötletnek tűnik, fotós szemmel nézve is. De mesélj, kérlek arról, hogy mi az, ami kézzel fogható előrelépés?
„A legnagyobb dologgal kezdeném. Mindig kiemelem, hogy iszonyatosan sokba kerül minden, erre pedig nagyon kevés pénzünk van, de támogatásokkal és saját zsebünkbe nyúlva mindig sikerül valamire előteremteni a pénzt. Idén a legnagyobb volumenű munka a géptörzs levágott részének visszaillesztése volt, erre pedig a faroktartó sikerese visszaszerelése, tehát a gép egyben van kicsivel több mint egy évvel a hozzánk kerülését követően. (A félszárnyakat már az átköltöztetést követően felraktuk.) Azt hiszem ez a legnagyobb eredményünk, ezen kívül említhetem még rengeteg hiányzó alkatrész beszerzését, például pilótaülés, hajtómű szívócsatornák, valamint egy KPSZ-53AV célzókészülék beszerzését, mely utóbbi gyűjtői körökben is igen nagy ritkaságnak, „kincsnek” számít, de emellett számos alkatrészt szereztünk még, kisebb műszereket is, amikkel például te is segítettél nekünk! Ezek egy részét már persze be is szereltük.”
– És mi a helyzet a pilótafülkékkel? Említetted, sőt néha-néha látunk képeket is a műszerfal világításokról.
„Igen, erről meg is feledkeztem, sőt inkább annyira természetes, hogy otthon a garázsban megmozdulni sem tudunk lassan az összeépített panelektől, hogy már nem is tartom annyira, hogy mondjam, nagy számnak. Ha szabadidőm van, kimegyek és forrasztgatom, bütykölöm őket. Ez a történet is halad, külön-külön az operátori fülke paneljai már működőképesek, a célzók bár teljesen üzemképtelenek, de a szálkereszt megvilágításokat újra működésre bírtam, még a kis ventilátor is működni fog a fülkében, mondhatni egy újrafestést követően minden beépíthető és komplett az operátor munkahelyén, leszámítva a botkormány markolatokat, mely mindkét kabinból hiányzik sajnos.
A pilótafülkében a célzó, ventilátor szintén megvan és elektromos részük működik, a fülke bal oldalának komplett paneljei vannak összeszerelve a garázsban és ezek világítását vezetékelem újra, a többinek egyelőre nincs még helye hogy összerakjam őket, de részben már minden világít.
A feladat igazából nem bonyolult, leginkább időigényes és pepecselős, valamint fontos a megfelelő elektromos tápellátás biztosítása is. Ennek érdekében több tápegységet kellett csináltatnunk megfelelő 28V egyenáramút, de olyat is, ami ugyan ezt 50 amperes áramerősséggel képes biztosítani, a PO-750-es inverterünknek, ami utána a piros fényű világítás fényerő szabályozó trafóinak csinál belőle 115V 400Hz-es váltóáramot. Úgy tűnik idén a világítás áram problémáit is megoldottuk már csak a lassú-lassú szerelés van hátra. Meg persze még mindig hiányzik 1-2 kezelőpult, például a robotpilótának (már csak) két kezelője, a fedélzeti magnó pultja és egy hajtómű üzemmód jelző műszer. Aztán van olyan is, ami már megvan, de nem teljesen kompatibilis, ezeket, ha tudunk szerezni, vagy valaki ad nekünk akkor majd kicseréljük, de átlag szemmel így sem feltűnő problémákról van szó.”
– Ezek szerint tényleg vannak eredmények és haladtok, de várható-e még valami nagyobb munka év vége előtt, hiányzik-e még valami alkatrész?
„Az egyetlen célkitűzésünk a gépnél még a rossz idő beállta előtt a téliesítés, a rozsdásodásra hajlamos részek megfelelő zsírozása, kiálló, sérülékeny elemek (pl. a DUASZ jeladó) takarása, valamint a hajtómű- és reduktortér külső teljes takarása, hogy az eső és hó ne kerüljön a gépbe, mert annak a vége az lesz hogy valahol utat talál magának a „küzdőtérbe” és utána ott okoz károkat. Igaz az elmúlt jó néhány évben semmi kárt nem okozott, de azért mi már vigyázunk a gépre, törődünk vele.
Van még egy nagy gondunk, a fűnyírás. Sajnos nem tudunk egy erős benzines fűnyírót venni, mert arra már igazán nem telik, így csak néha-néha kölcsön géppel – amit mindig valakitől nagy nehezen sikerül elkérni – tudjuk a területet karban tartani. Egy fűnyírás még a tél előtt szintén esedékes lenne, de még nem tudjuk, hogy oldjuk majd meg. Ugyan, úgy ahogy sok más problémát sem, de nem adjuk fel. Még mindig nem!
A hiányosságok leginkább a gép külsejére jellemzőek, kéne két PZU porvédő, két stabilizátorszárny, meg persze a főreduktor, vezérlőautomata, forgószárny agy és lapátkészlet, valamint egy hatástalanított géppuska”
– Azért ezek nem két filléres tételek, még mindig… Végszóként még annyit kérdeznék, hogy mi lesz a felújítás végeredménye? Van-e már olyan helyetek ahol méltó módon kiállíthatjátok majd, és mellette létrehozhatjátok a kis emléktárlatot, melyhez folyamatosan gyűjtitek a kiállítási anyagot?
„A kételkedésre azt tudom mondani, amit már az elején is emlegettem, eddig az is képtelenségnek tűnt, hogy egy Mi-24-es sárkány és benne szerencsére már sok minden rendelkezésünkre álljon, és látod, mégis itt van. Persze ezért sokakat hatalmas köszönet illet, de ők tudják is, hogy mennyire hálásak vagyunk nekik!
Sajnos újabb fejlemények nincsenek, a sereg hajthatatlan közös kiállítóhely létrehozása ügyében, és mint már régebben mondtam is igazából már nem is érdekelnek. Ha ennyire nem akarják, akkor nem erőltetjük, majd csinálunk egyesületi keretek között saját önálló kiállítóhelyet, amire méltán lehetünk büszkék, mert saját erőfeszítésekkel értük el, nem pedig egy kierőltetett látszólag „nagyonszuper” együttműködés eredményeként, olyasvalakivel, aki egyáltalán nem akar emlékezni a saját múltjára, hagyományaira, csak elméleti síkon.
A jelenlegi telephelyünkön, ugye együttműködésben vagyunk az Alarm Elektronika 2000 Kft.-vel. A cég tulajdonosának nemigen szerepel elképzelései között egy múzeum, sajnos ennek megfelelő helyet is kéne varázsolni, ettől függetlenül már beszéltünk róla. Ha látnánk lehetőséget benne, és látnánk értelmét, akkor azonnal csinálnánk is, de a mai körülmények alapján úgy tűnik alig-alig tartják fontosnak a magyar katonai repülés múltját, mind a társadalom, mind pedig a társadalom vezetői, akár országos, akár helyi polgármesteri szinten is nézzük. Mindenki az érdekeit keresi, ebben a történetben pedig „érdek” ($$$$$) nem kifejezetten van.
Mi ezt is szívesen csináljuk, kötelességünknek érezzük menteni, ami menthető, bármilyen formában megőrizni az utókornak a tárgyi emlékeket is, de egyrészt érdektelenség, másrészt bizonyos ellenállások miatt nem tudunk maximum pár száz érdeklődőnek egy állandó kiállítást fenntartani. Akkor lehetne ezt megvalósítani, ha annyi pénzünk lenne, hogy nem tudnánk hova rakni, mert akkor nem számítana a sok üzemeltetési költség még akkor sem, ha nem jönnek látogatók… Sajnos ez a szomorú magyar valóság.
Viszont, ez nem jelenti azt, hogy kizárólag öncélú tevékenységünk, egyesületünk nyitott mindenki előtt, tagjaink bármikor csemegézhetnek a gyűjteményben, és általában az érdeklődőknek is lehetőséget biztosítunk a betekintésre, bár például a helikopter jelenleg még nincs olyan állapotban, hogy azt érdemes lenne élőben megnézni. Amúgy felmerült egy online interaktív „múzeum” létrehozása is, ehhez szintén támogatókra és/vagy megfelelő szakemberekre lenne szükségünk, hogy kivitelezhessük…
Egyébként egy nyertes támogatási pályázat sok mindenre lehetőséget teremtene, de ehhez meg egy jó pályázatírót kéne tudni fizetni…
Ha már zárszót emlegettél, akkor megköszönve, hogy magadra vállaltad a riport elkészítését, még annyit mondanék, hogy egy rövid téli álom után, jövő tavasszal folytatása következik!”
