Vízből mentési gyakorlat a Balatonon

Szerző: Balogh Ákos ; Fotó: Rozgonyi Cecília, Horváth Ádám, Balogh Ákos

Vízből mentési gyakorlatot hajtottak végre a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Igazgatósága állományába tartozó Légirendészeti Szolgálat helikopteresei, együttműködve a szervezet Bevetést Támogató Osztályával a Balaton déli partján.

Felbolydult a csend és nyugalom Zamárdiban, amikor két, kék-fehér rendőrségi helikopter egy MD-902 és egy MD-500E elfoglalta a part egyik tisztását a délelőtti napsütésben. A helikopterek egy gyakorlatra érkeztek, mely során egy létező, ám szerencsére csak ritkán használt képesség, a helikopteres vízből mentés különböző eljárásait gyakorolták.

A feladat végrehajtásához mondjuk úgy két dologra volt szükség: helikopterre és speciális képzettséggel rendelkező személyre. A kettő közül csupán az lehet kérdés, kik rendelkeznek ezzel a képzettséggel a rendőrségnél? Na, itt jön a történet bonyolultabb része. A Készenléti Rendőrségen belül működik a Bevetést Támogató Osztály, ők azok a rendőrök, akikkel az átlagember sohasem találkozik – legalábbis szolgálati idejük alatt – és nem is akar találkozni, miután a feladataik közé tartozik többek között a legkeményebb bűnözők, csalók, kábítószer terjesztők, droglaborok lekapcsolása, kísérik a különösen veszélyes fogvatartottakat, biztosítják a lefoglalt kábítószerek megsemmisítését. Azaz, ha velük találkozunk, akkor valamit már régen nagyon, de nagyon elrontottunk! Na és, hogy mitől bonyolult a gyakorlatukat bemutatni? Leginkább attól, hogy feladataik jellegéből adódóan valamennyiük személyét titok fedi és ennek így is kell maradnia, noha éppoly, ha nem fontosabb szereplői a vízből mentésnek, mint a pilóták. És hiába ők azok a titokzatos személyek akik, a mostani vízből mentési feladatokat a helikopterek oldaláról, vagy a helikopterek alá függesztett kötélrendszerrel végrehajtották, hiába ők érkeznének égi megmentőként, ha valaki valós segítségre szorulna, ettől többet róluk nem tudhatunk, mondhatunk. Talán csak még egy apróságot: Összeszokott, profi, vidám társaság – ez távolról is jól látszott a parton – záporoztak a viccek és sok volt a nevetés, aztán elkezdődött a feladat előkészítése, a végrehajtás és egyik pillanatról a másikra, elcsendesedtek, „rendőrökké váltak”, egy beszélgetés egyetlen mondatának részletét elcsípve pedig azt hallottuk: „…számomra ez nem vicc, az emberélet nekem mindennél fontosabb…”

Nézzük a másik oldalt, a helikoptereket és a pilótákat. Róluk és velük beszélhettünk. Meg is tudtuk, hogy a valós víz fölötti feladatokat néhány nappal korábban egy szárazföldi felkészülés, begyakorlás előzte meg a Budakeszi-Farkashegy sportrepülőtéren. Itt valamennyi mentési és a mentőszemély vízbe juttatását lehetővé tevő kijuttatási módot gyakorolták szárazon, egyfajta ráhangolódásként a balatoni feladatokra. Erről Kiss Barnabás rendőr százados a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Igazgatósága Légirendészeti Szolgálat Hajózó és Rendészeti Osztály berepülő-oktató pilótája mesélt érdeklődésünkre. Megtudtuk tőle azt is, hogy az évente legalább egyszer végrehajtott gyakorló feladatok során a csúszótalpon szállítást és a köteles mentési és kötélen szállítási feladatokat gyakorolták azért, hogy az állomány képességeit szinten tartsák.

Kiss Barnabás rendőr százados, berepülő-oktató pilóta a csúszótalpon szállításról elmondta: azért használjuk, mert éles helyzetben, amikor egy mentendő személy egyedül a vízben van akkor – ha van rá lehetőség – egy mentést segítő személyt be tudunk rajta szállítani a bajbajutotthoz, aki beugrik mellé és segíti, felkészíti a bajbajutottat, hogy a következő körben érkező kötélen belógó mentőszemély könnyedén ki tudja emelni.

Itt ki is derül, hogy ez főként az MD-500E típus esetében alkalmazott eljárás, merthogy az MD-500E és MD-902-es típusok között a végrehajtásban azért van némi eltérés. A nagyobb MD-902-esen van mód arra, hogy a fedélzeten tartózkodjon a mentő és a mentést segítő és a bajbajutott fölé repülve alpinköteles technikával a vízbe ereszkedve valamivel rövidebb idő alatt tudják végrehajtani a kiemelést. Az MD-500-as esetében a csúszótalpon kiszállított mentést segítő személy után pedig a szárazföldről kötélen emelik fel a mentőszemélyt, a fedélzeten pedig a pilótákon kívül más nem tartózkodik, így nincs aki diktálni tudná, hogy hol tartózkodik a helikopter a bajbajutotthoz képest.

Kiss Barnabás rendőr százados kiemelte: ez pilóta szempontból adja a feladat igazi bonyolultságát, mert körülbelül 80-100 láb (~25-30m) magasan a víz fölött már nagyon nehéz a pozíciót tartani a helikopterrel, 4 csatornás robotpilóta és a viszonyítási pontok hiányában. Az MD-902-esen tartózkodó segítő személy folyamatosan tudja diktálni merre haladjon a gép, ez pedig azért fontos, mert a mentőszemélyt a kötél végén a mentendő közelében kell tartanunk. Ő ebben tud segíteni, ráadásul mi nehezen látunk a helikopter alá.

A begyakorlást megelőzően egyébként mindkét típust elő kell készíteni a feladatra – nem a repülésre, amit ugyebár a műszaki szakemberek végeznek -, ezt a Bevetést Támogató Osztály tagjai végzik el. Először az alpintechnikai eszközöket ellenőrzik, a szükséges hevedereket, karabinereket és biztosító eszközöket, magukra veszik, újból átnézik az ereszkedéshez és a szállításhoz használt köteleket, majd a helikopterhez történő biztonságos bekötéseket készítik el, ügyelve arra, hogy a helikopter oldalához vagy csúszótalpához érintkezve a kötél ne sérüljön vagy nyíródjon el a mentések során. Mikor minden elkészült és az utolsó földi egyeztetések is lezajlottak a pilótákkal, kezdődhet a feladat. Miután a fő hangsúly a begyakorláson volt, a résztvevő állomány minden tagja minden típuson, minden mentési módot végrehajtott a gyakorló nap során, így a mentés lényegében nem egyben, hanem részletekben az egyes mozzanatokat gyakorolva zajlott le, az egyszerű csúszótalpon szállítástól, majd vízbe ugrástól kezdve, a bonyolultabb, összetettebb ereszkedési és kötélen szállítási feladatokig, egészen délutánig, a gyakorlat végéig.

A rendőrség vízből mentési képessége egyébként külön igény alapján biztosított azokban az esetekben, amikor van idő és mód felkészülni a feladatra, előre lehet prognosztizálni a szükségességét, például árvízi helyzet során. Ez mondjuk a balatoni turisztikai idényben, a kihelyezett szolgálat ellátása során Siófok-Kiliti bázisról nem megvalósítható, legalábbis azonnal nem, mert a helikopter bár biztosított, de a Bevetést Támogató Osztály tagjai nincsenek velük készenlétben.

A balatoni akut esetek során a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság vízirendészeti egységeinek helyszínre irányításában – akik amúgy a mostani gyakorlat biztosításában is közreműködtek – tudnak segíteni a helikopter pilóták, ami szintén hasznos és a mentés hatékonyságát növeli. Kiss Barnabás rendőr százados ezt röviden ki is fejtette: miután egy csónakban állva maximum 2 méteres magasságról csak egy nagyon korlátozott területét látják a vízfelületnek, ezzel szemben mi a helikopterről 50-100 méter magasságról viszont kilométerekről kiszúrhatjuk, a bajbajutottat.

Ilyen segítséget amúgy maga a százados is nyújtott már éles helyzetben, szerencsére a többi most begyakorolt képességre legutoljára csak az azóta már nyugdíjazott Mi-2-es helikoptertípus aktív idejében volt szükség…

Légi Huszárok SzolNok

vagy akár:

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis repterének ICAO kódja. Az ICAO az ENSZ repüléssel foglalkozó szerve.

Támogatóink


Tárhely és domain szolgáltatónk:

Domain-Tárhely.net.

Az LHSN.HU weboldal és szerkesztősége politikai irányzatoktól, nézetektől elhatárolódik, azoknak anyagi támogatást nem nyújt és azoktól támogatást nem kap és nem fogad el. A megosztott tartalmak kizárólagosan valóságtartalmuk alapján kerülnek fel oldalunkra, tekintet nélkül a forrás politikai elhatárolódásától.