A Mi-24 modernizációs programról
Szerző: Balogh Ákos; fotó: internet
Akár a Kész Átverés című műsor is lehetne ez a téma, mert megint szó sincs erről. Ez is megmarad egy olyan „De jó is volna…” dologként.
Egy 1996. október 9-i sajtótájékoztató került az lhsn.hu birtokába melyet az AVIATOR CONSULTING nevezetű budapesti cég adott ki. Beszámol egy olyan technikai fejlesztésről, modernizálásról, mellyel az amerikai Apache színvonalára tudná emelni a magyar Mi-24-es gépeket. Persze nekünk ez sem kellett…
Lássuk pontosan miről is van szó.
A Mi-24-es harci helikopterek modernizációját ajánlotta a MIL Design Bureau és az Israel Aircraft Industries / TAMAM Division.
Az általuk modernizált, aerodinamikájában, mechanikájában (rotor, burkolat, futómű) és elsősorban avionikájában feljavított helikopter harci értéke az amerikai AH-64A Apache helikopterrel csaknem egyenértékű volt akkoriban.
A Mi-24-es súlya az átépítés után kisebb volt mint az eredeti, ugyanakkor a fegyverterhelése a korábbi 680 kg-ról 950 kg-ra emelkedett. Ugyancsak jobb lett az emelkedőképessége (I2,4 mls), és növekedett a szolgálati magassága (5750 m).
A legnagyobb változást az új elektronika jelentette. AZ ANDOT rendszer (Airborne Day and Night observation and Targeting) megkeresi a célt, észleli, felismeri, 
elfogja, és mindezt automatikusan. Követi éjjel-nappal, bonyolult időjárási körülmények között is. A feladat végrehajtását videón rögzíti a jobb utólagos kiértékelés kedvéért, a HUD (Head up Display) pedig együtt dolgozik a pilóta sisakjára felszerelt NV (Nigbt Vision Pilotage System) rendszerrel.
A navigációt valamint a feladat végrehajtását nagyban megkönnyíti a három kijelzőn megjelenő navigációs rendszer, a Global Positíoning System, az Inertial Navigation System és a Doppler Navigation System, amelyekhez külön csatlakozik a Mission Data Loader.
A fegyverzet felépítését rugalmasan lehet alakítani a gépen, de mi kaptunk egy ideális ajánlatot is: Egy 23 mm-es gépágyú 450 db lőszer-javadalmazással, 8 db A’ITACK páncéltörő rakéta,2 db IGLA levegő-levegő infravörös keresőjű rakéta és 40 db C-8 nem irányított rakéta.
A modernizáció eredményeképp nemcsak a helikopter harci értéke, repülési teljesítménye növekedett volna meg hanem a személyzet munkája, a fedélzeti rendszerek kiszolgálása is egyszerűbbé, könnyebbé válhatott volna s így jobban lehetett volna a feladat végrehajtására koncentrálni.
A műszakiak szempontjából a karbantartási költségek csökkenése mellett, egy új fejlettebb technológiával dolgozhattak volna, az alkatrész szállítására pedig az ajánlattevő cégek teljes garanciájára volt lehetőség.
Egy helikopter modernizációja hozzávetőlegesen l.000.000 USD-ba került volna ’96-ban.
Az modernizációt végző cég még abba is beleegyezett hogy az átépítést Magyarországon, feltételezetően a Dunai Repülőgépgyárban végezzék el, s így a költségek egy része az o
rszág gazdaságát élénkíthette volna.
Érdemes lett volna belemenni ebbe az átalakításba, mert nem csak egy gépről lett volna szó, hiszen elegendő mennyiségű MI-24-es harcihelikopter állt a rendelkezésre, nem úgy mint most. Nem mintha szó lenne bármiféle modernizációról is a jelenlegi helyzetben.
Így sajnos csak álmodozhatnak a magyar pilóták, egy fejlett „ pilótabarát” gépről, és ismételten csak azt mondhatjuk: Nekünk ez sem kellett…
