Egyedülálló képességgel mentették meg a sérülteket
Szerző ; Fotó: Balogh Ákos/NAPLÓ
Helikopteres csörlő segítségével mentettek ki egy lezuhant siklóernyőst az MH Pápa Bázisrepülőtér kutató-mentő helikopterének szakemberei 2018. szeptember 17-én.
A baleset szeptember 17-én történt a Fejér megyei Csókakő és Csákberény közötti sziklás, dombos területen, a kora délutáni órákban, ahol is egy siklóernyős tisztázatlan körülmények között lezuhant és súlyosan megsérült. Bár a mentőegységek komoly küzdelem árán eljutottak a sérülthöz, aki egy nehezen megközelíthető, meredek sziklás, fás-bokros területen volt, az állapotának stabilizálását követően mégsem tudták őt gyorsan és biztonságosan eljuttatni a mentőhelikopterig.
A baleset jellegéből adódóan a helyszínre riasztották a Magyar Honvédség folyamatos készültségben lévő, pápai kutató-metnő Mi-8-as szállítóhelikopterét is, melynek fedélzetén mentő és feszítő vágó berendezéseken túl ejtőernyős, felcser, kutató-mentő deszant szakszemélyzet is utazik. A baleset során a helikopter pilóta személyzete Bakó Szilárd őrnagy gépparancsnok, Soós Elemér százados másod-helikoptervezető, Lőrincz Tamás zászlós fedélzeti technikus, valamint Orbán Ilona zászlós felcser mellett, Horváth Róbert zászlós és Reinhardt Attila zászlós kutató-mentő deszant parancsnokok is a gépen tartózkodtak, akik most érdeklődésünkre felelevenítették a mentés folyamatát.
A riasztást követően, magunkhoz vettük a személyes felszerelésünket, rádiót, éjjellátót és azonnal elindultunk, az eset leírását, helyszínét a hangárhoz érve a gépparancsnoktól kaptuk meg. – kezdte a történetet Horváth Róbert zászlós. A helikopterre szállva megkezdtük a saját feladatunkat, az egészségügyi és deszant felszereléseket készítettük össze, bekötöttük az alpinkötelet is, hogyha csúszásra kerülne sor, azt ne a levegőben kelljen összerakni. A levegőben további információkat kaptunk, csörlésre is fel kellett készülni, mert bár a légimentők és a földi mentőegységek megtalálták a sérültet, de nem tudták kiemelni. Így a hordágyakat, a csörölhető hordágyat is előkészítettük. A mentési körzetbe érve a fedélzeti technikustól kaptuk a jelzést, hogy kezdjük meg a keresést, mi a civil mentőhelikoptert figyeltük, hiszen a sérült hozzá közel volt, mindkettőt hamar megtaláltuk, a helyszínt felderítve viszont azonnal letettünk arról, hogy alpintechnikával kicsússzunk a helikopterből, mert annyira fás-bokros és meredek volt a terület, hogy nem tudtunk volna biztonsággal lejutni. Ilyenkor rövid idő alatt kell döntéseket hozni, szinte ezzel egy időben a pilóta már meg is kezdte a leszállást a földön álló mentőhelikopter mellé.
A további történéseket már Reinhardt Attila zászlós folytatja, tőle megtudtuk: a helyszínen mentősök és egy civil siklóernyős fogadott minket, akik a sérülthöz vezető utat mutatták meg nekünk. A területen hétvégi házak és pincék voltak, a sérült ettől följebb meredek hegyoldalra zuhant, míg a felszereléssel feljutottunk hozzá bizony nekünk is meg kellett állnunk, hogy ne kifulladva, levegőt kapkodva tudjuk megkezdeni a mentést. Mivel az állapotát már stabilizálták, így annyira nem kellett sietni. A felcserünk is gyalog jött a sérülthöz, hogy ős is fel tudja mérni az állapotát. A csörölhető hordágyat végül már ketten vittük olyan nehéz lett a meredek köves hegyoldalon mászva. A sérülthöz érve azt láttuk, hogy már részben ellátták, lapáthordágyra tették, amit a tűzoltók biztosítottak vízszintesen tartva azt, és nyakmerevítőt is kapott, eszméleténél volt, a pontos sérüléseit nem tudtuk, így mint minden hasonló esetben gerincsérültként kezeltük. A teendőket mérlegelve mi annyit tehettünk, hogy áthelyeztük a mi csörölhető hordágyunkra és néhány méterrel arrébb tettük, mivel a hegy felé volt egy kiemelkedő szikla és közvetlenül a sérült fölé belógott egy bokor is, ami zavarta volna a csörlést. Rádión jeleztük a pilótáknak hogy készen állunk, a helikopter fölénk érkezve leengedte a csörlőkötelet, amire felakasztottuk a sérültet. A hordágyat forgás ellen biztosítottuk és a felverődő homok és kavicsok ellen letakartuk a sérültet, majd a helikopterre csörlőzték és a mentőhelikopterhez szállították, akiknek át is adták a férfit. A mi feladatunk ezzel véget is ért, visszatértünk a bázisra.
Minderre azért volt szükség tudtuk meg a szakemberektől, mert: kézi erővel a sérült is megérezte volna a mentőhelikopterhez szállítást a meredek hegyoldalon, mint vélt gerincsérültet így tudtuk a leggyorsabban és legbiztonságosabban ellátáshoz jutatni, építhettünk volna esetleg kötélpályát, de az sokkal több időt vett volna igénybe, ezért van a csörlőnk ezért vagyunk mi, fogalmaztak.
A kutató-mentő helikopter és személyzete egyébként egyedülálló képességekkel bír, nappal és éjszakai körülmények között is képesek menteni, földről és vízből egyaránt, a mentőfelszereléseken túl ejtőernyőt, alpintechnikai eszközöket, feszítő vágó berendezéseket is magukkal tudnak vinni a helyszínre, mely felszereltség így is egyedülálló a társszervek felszereléséhez képest. Igaz ezek szinte mindegyikével rendelkeznek, de külön-külön. Ami a katonai helikopternek viszont teljesen egyedülálló mentőképességet biztosít az a csörlőberendezés, mely 150 kilogrammig terhelhető és lehetőség nyílik a mostanihoz hasonló esetekben a levegőben függeszkedve is kiemelni a sérültet.
Ahhoz, hogy valaki kutató-mentő helikopterre kerülhessen, mint kutató-mentő parancsnok, bizony nem kevés feltételnek kell megfelelnie. A repülőorvosi vizsgálaton túl „combat ready” ejtőernyős oktatói képesítéssel is rendelkeznie kell. Ez azt jelenti, hogy képesnek kell lennie akár éjszaka, bonyolult terepre, felszereléssel együtt biztonságosan ejtőernyővel földet érni, ezen felül pedig egy sor tanfolyamot is el kell végezni, például alpintechnikait, búvár alapismereteket, vízimentőt, végül pedig a folyamatos gyakorlások és gyakorlatok adnak biztos tudást a gépen szolgálók számára.
Ennél az esetnél helyszín érdekességét nem a mentés módja adta, hiszen fel vagyunk rá készülve, először fizikailag, aztán technikailag és végül egészségügyi vonalon volt az eset erős, hiszen egy valamire nem tudunk teljesen felkészülni, az pedig a terület viszontagsága. – zárta a beszélgetést Reinhardt Attila zászlós.
A sors kiszámíthatatlansága egyébként, hogy ezt a mentést követően szeptember 28-án 29-én és 30-án is éles bevetésre riasztották a pápai kutató-mentő helikoptert, melyből két esetben szintén csörlőberendezés segítségével mentették ki a sérülteket, egy esetben pedig egy eltűnt személy keresésében működtek közre.
