Dévényi Veronika fotográfus kiállítása a Stefánia Galériában
Forrás: www.honvedelem.hu
A Stefánia-galéria – felújítása után történt megnyitása óta – első alkalommal adott helyet fotókiállításnak. Dévényi Veronika Forgószárnyalás című tárlata a helikopteresek életét, mindennapjait, munkáját mutatja be, olyan sajátos eszközökkel, kifinomult látásmóddal, különös empátiával, amire csak kevesen képesek. Dévényi Veronikának, a Zrínyi Média fotóriporterének megadatott mindez. Kiállítását június 22-én, szerda délután nyitották meg, csaknem száz ember előtt.
Szászvári Lajos, a HM Bessenyei György Nonprofit Kft. ügyvezetője köszöntőjében kiemelte, örömmel adtak helyet a kiállításnak, hiszen az minden tekintetben kötődik a honvédelemhez, a honvédséghez, a katonákhoz. A társaság első embere elárulta: a nagy érdeklődésre és a várható visszhangra való tekintettel tervezik, hogy fotópályázatot írnak ki – elsősorban katonafotósoknak – a katonaélet, a katonai szolgálat mindennapjainak bemutatására.
Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoka megnyitójában megtiszteltetésnek nevezte, hogy megoszthatja gondolatait a képek kapcsán a szépszámú érdeklődővel. A tábornok úgy érezhette magát a galériában, mint Szolnokon, a helikopterbázison, mert valóban itt volt mindenki, aki csak tehette. Ennyi kék egyenruhát még nem láttak egyszerre ezek a falak…
A parancsnok így kezdte: „Örültem a felkérésnek, és arra kértem Verát, küldje el a képeket, hogy megnézhessük, mit váltanak ki belőlem, belőlünk. Ez a kiállítás tényleg rólunk szól, rólunk, akiknek köszönhetően ezek a „vasak” a levegőbe emelkednek. S eközben észre sem vesszük azokat a gyönyörű pillanatokat, amelyeket a fotós meglátott, megfogott és megörökített. Köszönjük Verának, hogy megőrzi számunkra ezeket a felejthetetlen élményeket, hivatásunk minden szépségét, fájdalmát, nehézségét, örömét. Az alkotó kiválóan ismeri szakmánkat, s ezzel a hozzáértéssel különösen jóleső érzést okoz nekünk. Köszönöm valamennyiünk nevében, Vera, s kérem, legyen velünk együtt a jövőben is, hogy még hosszú ideig dolgozhassunk közösen. A kiállítást megnyitom.” – mondta befejezésül a dandártábornok, aki ezután egy nagy csokor virággal köszöntötte Dévényi Veronikát.
A fotóriporter nem nagyon tudott a meghatottságtól megszólalni, csak köszönetet mondott a segítségért, a barátságért, amelyek révén létrejöhetett ez kiállítás.
De Verának nem is kell nagyon beszélni, beszélnek helyette a képek. A kiállított 28 fotó csak töredéke annak a hatalmas anyagnak, amely a forgószárnyasokhoz kapcsolódik. Hadd emlékeztessünk rá, Dévényi Veronikának már az idei World Press Photo kiállításon, a Nemzeti Múzeumban is megtekinthettük helikopteres képeit, amelyeket akkor is bemutatásra érdemesnek tartottak a szervezők.
Hogy miért? Nem egyszerű rá a magyarázat, de valami megmagyarázhatatlan empátia, különös vonzalom sugárzik a képekből. Érződik az emberek, a katonák szeretete, a vonzódás a technika, de még inkább az ezt működtető emberek iránt. A fotókon nagy vasak válnak emberközelivé, elmosódott alakok légiesekké, különös fények földöntúliakká. Az ember néha úgy érzi, szárnyal a képekkel, a magasból tekint le a tájra, a félelmetes árvízre. Szinte hallja a fedélzeti gépfegyver ropogását, amely áthatol a rotorlapátok zaján. A képek révén látunk nappal és éjjel, szembenézhetünk nappal és holddal, de mindezek mögött, mellett ott a hús-vér ember, a katona, a helikoptervezető, a műszaki, a földi kiszolgáló, mindenki, akinek bármi köze van a forgószárnyaláshoz.
S hogy mennyi munka van e mögött! Hosszú heteken keresztül láttam, hogy már régen hazamentek a többiek, amikor Vera még a képeivel foglalkozott. Órákon át javítgatta, finomítgatta, szépítgette azokat. Inkább úgy mondanám: őket. Szerintem, amikor nem láttuk, szeretgette is forgószárnyas fotóit. Azért lettek ilyen gyönyörűek…
Köszönet érte!
Dévényi Veronika kiállítási képeit itt nézheti meg.
