Mi történt 2013-ban…
Szerző ; Fotó: Benedek Levente
Ez volt 2013 szóban, fényképekben és videó összeállításban. Hogy mit is éltünk meg idén személyesen, milyen hírekről, szakmai eseményekről tudtunk tájékoztatást adni, azt az alábbi összefoglalóban próbáljuk meg, dióhéjban elmondani.
Szerkesztőségünk éve egy 2012-es évértékelővel kezdődött Hende Csaba Honvédelmi Miniszter úr részéről. A sajtónak és a jelenlévő tábornokok, tisztek, altisztek, honvédek és az állomány valamennyi tagja számára pontokban kiemelve mondta el a Miniszter Úr mit vár el 2013-tól és a jövőtől, ami azonban minket érintett akkor az a következő volt, idézve:
„A képességcsökkenés korszakának egyszer s mindenkorra vége!…
…2013 rendkívül komoly feladatot hoz számunkra. Keresztül kell vinnünk a rendszerváltoztatás óta az egyik legnagyobb képességfejlesztés, a nemzeti helikopter képesség megerősítésének döntő lépéseit. A helikopter képességnek békében és éles helyzetekben egyaránt komoly jelentősége van. Helikopter nélkül érdemben nem mozdulhatnak szárazföldi erőink és nem tudunk megfelelni a katasztrófahelyzetek kihívásainak sem. Legyen szó árvízről, legyen szó tűzvészről, ipari katasztrófáról vagy bármi másról. Ezt a problémát az idei évben, így vagy úgy de meg kell oldanunk!”
Hende Csabának bizony igaza lett, egy bizonyos pontban, rendkívül komoly feladatok jöttek. Mindjárt jött is egy olyan hóvihar márciusban, amire a hazai közvélemény döntő hányada nem is tudna hasonló momentumra azonnal emlékezni az ő életéből. Az a három nap eseménye politikai visszhang nélkül nem tudott elmúlni, de elmúlt a Szolnok Helikopter Bázis állományának mozgósítása nélkül (vagyis honvédségi helikopter nem emelkedett a levegőbe), melyre jöttek a vélemények pró és kontra, így hát mi is így tettünk, szakmai szemmel a gépállomány terheléseinek, és repülési paramétereinek figyelembe vételével írtuk meg véleményünket, nem beszélve arról, hogy a személyzet épsége is kiemelendő faktor!
Az év eleje még tartogatott nekünk fontos eseményeket, weboldalunk üzemeltetését átvette az újonnan alapított „Borz” Helikopteres Hagyományőrző Egyesületünk, remélve, hogy a helikopteres repülés érdeklődőinek egy színvonalas társasági közeget tudunk biztosítani, ehhez kapcsolódóan pedig, kaptunk egy volt NDK-s Mi-24D típusú helikoptert, mely évekig a szentkriályi betont nyomta, majd az ezred megszűnésével a honvédség inkurencia raktárainak volt állandó vendége. A rendkívül rosszul „lekonzervált” gépeken meglátszott az idő vasfoga, de ennek ellenére úgy éreztük lenne miért dolgozni a gépen. Ám a szállítás napján kellett tapasztalnunk, hogy a gépet a reméltnél jobban kannibalizálta a tulajdonos cég, nem beszélve az éjszaka leple alatt besurranó „műgyűjtőkről” is. És ismételten mindenféle anyagi támogatás nélkül saját magunk fizettük ki a szállítást le Veszprémbe, jövőbeni terveink egyik fő mozgatórugójaként. Ekkor kezdtük el a helyi társadalmi csoportokkal, köztük a MATASZ – Veszprém Megyei Szervezetével felvenni a kapcsolatot és együttműködést kialakítani egy általunk is támogatott ötletben, miszerint a megszűnt MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednek méltó múzeumot létrehozni, összekötve a jelenlegi Kormány, és Honvédelmi Minisztérium által is támogatott Katona Suli programmal. A bürokrácia rendkívül lassú folyamata miatt, eme ötlet az idénre várt egyezségre jutás helyett végül a jövő évre tolódik, mi közben meg reménykedünk, hogy egy mások által is támogatott és értelmesnek gondolt tervet, rövid időn belül tető alá hozhatunk…
Szolnok katonai szerepét elnyomja a helikopteres bázis jelenléte, de nem szabad megfeledkezni az ott szolgáló többi alakulatról sem, és szerencsére megadatott a lehetőség, hogy kétszer is vendégül lásson minket a 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj, akikről többször is kijelenthettük, hogy bár valóban KÖNNYŰ a zászlóalj, de a feladat amiket végrehajtanak az NEHÉZ.
Szerkesztőségünk tagja Benedek Levente pedig személyesen is megtapasztalta a Honvédelmi Minisztérium szervezte „túlélőkiképzésen”, milyen a Folyami Honvéd élete méghozzá 24 órában. Motivációs futással, rönkúsztatással ruhástól, rocsó versennyel, palánkra mászással, vízi átkeléssel, hadihajó vezetéssel valamint egy sérüléssel egybekötött élménnyel lehetett gazdagabb. Utólag mindent széppé tesz az élmény! Jó volt, köszönjük!
40 éves lett idén a Mi-24-es, igaz Oroszországban volt ennek igazi híre, ott ugyanis Mi-35M néven délceg reneszánszát éli az öreg vas, nem beszélve az algír és venezuelai Super Hind-ről.
És jött június, minden idők legnagyobb árvize – melynek a Duna miatt hazánk is szenvedő alanya volt, de szerencsére nagyobb katasztrófa nélkül túléltük – ahol is az MH 86. állománya, több mint 11 napot töltött a levegőben és végig az árvíz tetőfokával egy időben jelen volt ott ahol szükség volt a helikopterekre. Sikerült is Győrújfaluban és Dunakeszin – egyszerre és félő hogy sokáig utoljára – négy darab működőképes honvédségi katonai helikoptert lefotóznunk…
Idén megért szerkesztőségünk két típus kivonást is, egyik sajnos oldalunkat is érinti. „Szarvastehén” hazánk légterében már csak képzeletben fog repülni, vagy, ahogy a repülőnapon is történt, más ország színeiben, ugyanis az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis utolsó két Mi-24P harcihelikoptere végleg leadta a szolgálatot. – A jogszabályi rendelkezésekkel és „paranccsal” megjavított helikopterek repülését inkább ne firtassuk. – A már tavaly elégségesnek sem mondható üzemeltetést sem sikerült megoldani sajnos és ismételten a közönség és a sajtó kizárásával történt mindez. Kontrasztként szinte egy időben voltunk a németországi Wittmund melletti légibázison, ahol a Luftwaffe utolsó Rinocéroszai – F-4F Phantom – 40 éves szolgálat után kerültek kivonásra. A méreteihez és eseményhez méltó kivonást, 2 napos nyilvános eseményen tekinthette meg a közönség. Az eseményen a hazai századok mellett az angol, spanyol, dán és belga légierő is eljött a búcsúra, az öreg Phantomok közül pedig 4!!!! díszfestett gép fokozta a vizuális látványosságot. A 37+01-es gép mely az első volt, amelyik az anya gyárból átrepült 1971-ben, az utolsóként hagyta el napokkal később Wittmundot, függőleges vezérsíkján a „Spook a Phantom” kabalája, német egyenruhában, felirattal tudatta velünk: „Ich melde mich ab” – „A szolgálatot leadom”.
Volt egy hazai repülőnap is idén, ugye itt voltak az oroszok és nem a spájzban, hanem a kecskeméti betonon, ami azért is örömteli, mert már 2012 év végén is hivatalosan közölték érkezésüket, de róluk lévén szó akár az utolsó percekben is kiderülhetett, hogy „bocsika nem jövünk”. Akkor lett volna nagy blama. Volt így is, kommunikáció téren, és „ródsó” kamion probléma téren is. Előbbiben ugye az érkezőkről, a regisztrációkról lehetett nagyon nehezen bármilyen nemű információt kicsikarni, utóbbi esetben pedig szerkesztőségünk fényképét tudták úgy felhasználni vizuális prezentációként az utaztatós reklámban, hogy ott nemhogy a fénykép tulajdonosa, de még weboldalunk neve sem volt feltűntetve és csak akkor kerültek a dolgok javításra, amikor is azt mi egy külön cikkben szóvá tettük. A repülőnap le is zajlott, utánégetőtől és negatív véleményektől hangosan, ugye sokan emlékszünk a sok panaszra a nem megfelelő parkolók számáról és a rendkívül nehéz ki és bejutásról, ivóvíz ellátásról, ami a weben terjedt és ugye „azindex” is hangosan kiemelte. És idén fordult elő először hogy a hazai repülőnap ék alakú felségjellel ellátott Mi-24-es nélkül maradt. A teljes hazai helikopteres képességet egyetlen Mi-17-es képviselte, mely egyben kutatómentő szolgálatot is ellátott a keleti ország részre… Persze az egész repülőnap mizéria valóságát jól igazolja, hogy szépen csendben eltűnt a repülőnap Facebook profilja, majd hivatalos honlapja is köddé vált, az egészet tetőzve pedig teljes titokban „eltűnt” a főszervező asszony is a HM EI Zrt. alkalmazottai közül…
Még abban a hónapban voltunk egy másik repülőnapon is, nem meglepően külföldön, Lengyelországban minden páratlan évben Radom városa mellett van egy nagy légi show, idén mi is csatlakoztunk ahhoz a csaknem 200 ezer emberhez akik részt vettek, az év talán legjobb nemzetközi repülőnapján. A rendkívüli jó szervezettséget (semmilyen közlekedési káoszba nem futottunk), és a színvonalas és szemnek ritka vasakat a levegőben emelnénk még ki.
Szeptemberre elkészült, ha nem is 100%-osan, de külső szemlélőnek nem feltűnő hiányosságokkal a pápai műszakiak által 2011-ben kezdődő felújítási folyamat után 109-es oldalszámú Mi-24-es helikopter. A családi napon a HAW külföldi nemzetiségű tagjai és családjai is megcsodálhatták a gépet, akikkel mi is tudtunk beszélni, és így személyesen is állíthatjuk, hogy a nyugati szemnek mily csoda egy ilyen gépet látni. Ugyanezen a napon lett nyilvános, hogy a Repülésbiztosító Század kis csapata a már meglévő lendülettel, a bázison lévő Mi-8-as helikoptert is felújítják, és szeretnék 2014-re, a hazai Légi Kutató – Mentő Szolgálat 40 éves évfordulójára a megfelelő állapotba hozni. A helikopter egyébként a Magyarországon kutató – mentő szolgálatot adó első szállítóhelikopter!
Utóbbi múltbeli évfordulós témához kötve a jelenben is sajnos a kutatómentő témával foglakoztunk sokat. Oldalunk többször is kiemelte, a fenti vezetőség nemtetszése ellenére, a mindenki számára nyilvános NOTAM jelentések alapján, hogy hazánk helikopteres képessége odáig süllyedt, mert bizony más szót nehezen tudunk ehhez kötni, hogy ideig-óráig a szolnoki vagy a pápai kutatómentő nincsen szolgálatban amolyan órarend szerű beosztás szerint. Ugyanis a kiképzésekre ki kell venni valamelyik gépet…
Idén szerencsére kommunikációs félreértések „hiányában” a Magyar- Román Cross Landing kutatómentő gyakorlaton láthattuk, hogy a honvédség helikopterei méretük és teherbírásuk miatt képesek szélesebb körű orvosi segítséget nyújtani, mint a mentőszolgálat kissé másabb rendeltetésű gépei és a román kollégák nyugati típusa. A gyakorlat során a személyzet is bizonyított, ugyanis CSAK! körülbelüli koordináták alapján kellett megtalálniuk a szimulált légi katasztrófa helyszínét, és nehezítve a dolgot, két további ember hollétét pedig vizuálisan kellett a roncsoktól távolabb eső, meg nem határozott helyen fellelni. A szervezők kitettek magukért!
Ezután kezdődtek a csendesebb hetek, mely az egész évre lebontva szerkesztőségünk munkájára és így az oldal nézettségére is kihatott, ennek miértjéről mi is egy cikkben bontakoztattuk ki gondolatainkat. Olvasóink szerencsére igen kommunikatívak voltak velünk, jelezték miről olvasnának szívesen ha nincs repülés, amit örömmel fogadtunk. Ahogy mondani szokás, egy kapcsolathoz két fél kell, és azon belül a kölcsönös bizalom, a nyílt kommunikáció és megértés.
Utolsó nagyobb eseményen szerkesztőségünk az Őszi Össztűz gyakorlaton vett részt, mely szinte valamennyi hazai alakulatot magába foglalta így beharangozónak az MH 86. Szolnok Helikopter Bázist is. Ám helikoptert csak a nap végére láttunk (amiről nem tudtunk fotót készíteni) azok után, hogy többszöri kérdésünkre sem tudta senki megmondani, hogy a szerkesztőségünkhöz köthető helikopteres témát mikor láthatjuk a gyakorlaton. Megemlítendő, hogy tőlünk bár távol esik a szárazföldi alakulatok technikája, annyit mi is észre vettünk, hogy több mint 30 éves eszközöket vagyunk képesek felmutatni, de ennek ellenére az állományt nem áll módunkban negatívan értékelni, hisz ők teszik azt amire felesküdtek, a zászlóra, a hazára és arra, hogy ha kell családjukat, barátaikat és a lakosságot az életük árán, de megvédik, oltalmazzák. Azzal ami van…
Röviden megemlítve, elmaradt a hagyományosnak mondható budapesti és szolnoki augusztus 20-i légiparádé, a szakmának évek óta megrendezett Lord Mountain és Logical Decision gyakorlatok (előbbit külföldi missziós felkészítésbe és MI-171 típusátképzésbe integrálták bele Horvátországban és Csehországban), volt viszont érdekesség szempontjából bambi bucket-es tűzoltás, bombavetési gyakorlat, a HM Sajtóval való nem felhőtlen kapcsolat kiszélesedése, vagy éppen nem kiszélesedése, lásd NATO CREVAL gyakorlat. Megemlékeztünk idén is a szakma hősi halottaira, a szolnoki múzeum költözik, de mikor azt nem tudni, (a Jurassi Park gyorsabb volt), ami során kiderült, hogy részben működőképes haditechnikai eszközök (repülőgépek, helikopterek) is értékesítésre kerültek lekövethetetlenül…
Ez az év sem múlt el izgalmak, jó és rossz élmények, visszalépés és előrelépés nélkül. Így év végén felmerül bennünk a kérdés, mit is várhatunk jövőre? A már említett helikopteres probléma mielőbbi megoldásában mi is bízunk, ám az elmúlt évek beszerzései – lásd Gripen tender, plusz a 2004-ben beszerzett An-26-os – hatalmas bélyegként virítanak a Honvédelmi Tárca ajtaján, amelyet még így, a négypárti konszenzussal és transzparens 10 évre titkosított folyamattal is nehezen tudja a kicsit is szakavatott ember elfogadni. De a remény haljon meg utoljára és hal meg a szolnoki állományban is, akik idén az árvíz idején külön figyelmet kaptak és mentek ők hajnalban is ki a gátra dolgozni, mert teszik azt, amit tenniük kell, repülik azt, ami van és amíg van, dolgoznak abból ami van, és bátraknak mondhatjuk őket mert szívből teszik!
Ez volt hát 2013, Kellemes Ünnepeket, Boldog Új Évet, bizalommal teljes 2014-et kívánunk mindenkinek! Honestas, Virtus, Rectitudo!
