Zs-5 (ЗШ5 (защитный шлем) ) repülő-hajózó sisak

Szerző; Fotó: Balogh Ákos

A típust a Zs-3-as repülő-hajózó sisak modernizált utódjaként mutatták be a Szovjetunióban az 1960-as évek végén.

A teljesen új sisakforma kialakításakor a tervezők már integrálták a kommunikációs rendszer elemeit a sisakban, így a pilótáknak már nem kellett egy külön bőr fejvédőt, úgynevezett slemafont használnia a sisakhéj alatt.

A Zs-5 sisak üvegszál erősítésű műgyantából készült, ami önmagában nem bizonyult kellőképpen erősnek, ugyanis a rossz tervezés miatt a sisak alsó részén, valamint az oxigénmaszk rögzítési pontjainál repedések keletkeztek, a használat során, már rövid idő alatt.

A további merevítés valamint a hő és hangszigetelés érdekében a sisak belső, felső részében keményebb polisztirolt ragasztottak, melyre tépőzárral puha szivacs párnák kerültek a fej felső, valamint homlok részéhez.

A nyaki részen a sisakon belül egy felfújható párna helyezhető el, ami közvetlenül a KM-34 típusú oxigénmaszkhoz kapcsolható. Ennek szerepe, főként a komolyabb, nagyobb terheléssel járó harci manőverek során (sugárhajtású vadászgépeken) az, hogy felfújódva a pilóta arcát jobban hozzászorítja az oxigénmaszkhoz, aki ez által több oxigénhez jut.

A sisak külső részére került a lehajtható plexi napellenző, mely három ismert színben is készült. Volt zöld, kék, és szürkés-feketés, úgynevezett szén színű. Ez utóbbi volt egyébként a legkedveltebb és a legelterjedtebb.

Az elődjéhez hasonlóan a Zs-5 sisak napellenzője is 3 fokozatba állítható, felhajtott, középső és lehajtott állásba.

Újdonságnak számít az oxigénmaszk rögzítési pontja, ahova már csak az újabb típusú szovjet maszkokat lehet csatlakoztatni mivel a régebbiek más módon kapcsolódtak a sisakokhoz. Eredetileg a KM-34-es maszk volt rendszeresítve hozzá, de mára ennek újabb változataira cserélik ezt, mint például a KM-34D illetve ennek második szériás változata.

Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy a sisakhoz csatlakoztatható a KM-35 típusú oxigénmaszk is, ami eredetileg kifejezetten a Zs-7 típusú sisakhoz van rendszeresítve.

A sisaknak több alváltozata is ismert Zs-5AP, Zs-5A és Zs-5B típusmegjelöléssel.

Ezek közül a Magyar Légierőnél a Zs-5A típus volt még rendszeresítve, ami annyiban különbözik az alap típustól, hogy felszerelték egy automatikus napellenző leeresztővel, ami közvetlenül a plexi rögzítése mögött található a sisak bal hátsó részén.

Ez a szerkezet a repülőgép elektromos rendszeréhez csatlakozik, így egy esetleges katapultálás során automatikusan lehajtja a napellenzőt a pilóta arca elé, hogy az védje a gépből való kirepülés során. Természetesen mindemellett megmaradt a manuális állítás lehetősége is.

Különbség még hogy egy újfajta csatlakozót kellett kialakítani a sisakhoz, hogy a mikrofon és a fülhallgató 4 pontos csatlakozásán túl, a leeresztő mechanizmus is vezérlést kapjon, ha szükség lett volna rá. Ez az új csatlakozó viszont nem volt kompatibilis a repülőgépek kiépített rendszerével így egy átalakítót is rendszeresítettek a sisakhoz, ami külön részre osztotta a kommunikációs rendszer, valamint a leeresztő mechanizmus csatlakozását.

A kommunikációs rendszer egyébként egy beépített jól szigetelt fülhallgatóból, és egy külön csatlakoztatható LA-5 (ЛА-5 (ларингофон)) típusú rendszerint fehér bőrborítású gégemikrofonból állt (létezik barna műbőr borítással is), az alap Zs-5 típusnál is, utóbbin azonban csak egy 4 pontos bakelit csatlakozó volt.

Az orosz nevén egyszerűen csak védősisak-5 elnevezéssel megáldott típust egyaránt használni lehet nagysebességű vadászgépeken, és akár helikoptereken is.

A magyarországi rendszeresítése, harcihelikoptereken 1985 januárjában volt, ugyanis addig az előd Zs-3-as sisakot használták a pilóták. Kissé túlzás azt állítani, hogy a komplett Zs-3-as sisakot, merthogy, nem volt kötelező a kemény sisakhéj használata, annak nagy súlya miatt így csak a bőr slemafont hordták a pilóták.

Egészen addig a sajnálatos eseményig, míg 1982.06.22. 08 óra 47 perckor hadműveleti repülés során a Cseket-hegy közelében földnek ütközött és megsemmisült a 113-as oldalszámú Mi-24D.

A baleset során a fegyverzetkezelő operátoron nem volt rajta a sisakhéj, így halálos fejsérülése abból adódott, hogy becsapódáskor lefejelte a géppuska célzókészülékét, és a bőr fejvédő nem volt képes kivédeni az ütést.

Ez után már hivatalosan parancs szerint is a teljes Zs-3 fejvédőt használni kellett. A később érkező Mi-24-es helikoptereket pedig már a modernebb Zs-5 sisakkal rendelték, és rendszeresítették.

Szintén csak érdekesség szintjén megemlítendő, hogy a Zs-5 sisak eredeti színe hófehér, ami kis magasságú helikopteres repülés során igen feltűnő, és harci körülmények között hátrányos is, ezért a magyar alakulatoknál több sisakot is zöld színűre festettek.

A Zs-5 sisakot később egy újabb típus az amerikai licensz alapján Lengyelországban gyártott THL-5 sisak váltotta a harcihelikoptereken (A THL-5 sisak eredetileg a Mi-17-es szállítóhelikopterekhez lett rendszeresítve.), jelenleg pedig amerikai Gentex sisakok vannak használatban, a megnövekedett igények, és elvárások miatt.

A sisak a www.lhsn.hu weboldal tulajdonában van.

Légi Huszárok SzolNok

vagy akár:

Az MH Kiss József 86. Helikopterdandár repterének ICAO kódja. Az ICAO az ENSZ repüléssel foglalkozó szerve.

Támogatóink


Tárhely és domain szolgáltatónk:

Domain-Tárhely.net.

Az LHSN.HU weboldal és szerkesztősége politikai irányzatoktól, nézetektől elhatárolódik, azoknak anyagi támogatást nem nyújt és azoktól támogatást nem kap és nem fogad el. A megosztott tartalmak kizárólagosan valóságtartalmuk alapján kerülnek fel oldalunkra, tekintet nélkül a forrás politikai elhatárolódásától.