Számos problémával néz szembe a szolnoki alakulat
Szerző: Balogh Ákos ; Fotó: LHSN.HU Archív , Katonai Sajtó
Az MH Kiss József 86. Helikopterdandár évértékelő és feladatszabó értekezletén súlyos problémákról és részben már ismert helikopteres képességek hiányáról beszélhetett az alakulat parancsnoka még február végén, erről a katonai sajtó felületén megjelent – az eseményen készült – kép árulkodik, melyet a megjelenést követően rövid idővel el is távolítottak a honvedelem.hu cikkéből.
De mi is a baj Szolnokon?
(Képek forrása: honvedelem.hu)
A fotó alapján Bali Tamás ezredes a Helikopterdandár parancsnoka tartott előadást feltehetően az elmúlt évet értékelve, és a jövő kihívásairól beszélve. Erről csupán egyetlen kivetített kép alapján számos olyan információ derült ki, mely alapján megállapítható, feltételezhető, hogy a hazai forgószárnyas képesség, a kiképzés, az előretolt repülésirányítók képzése és képességeinek helyzete súlyos problémákkal, hiányosságokkal küzd.
A parancsnok által kivetített képen, melynek címe „Feladatok, elvárt forgószárnyas képességek” első kiemelt helyen a „Harcoló erőként” megnevezett feladatok első sorában a H145M-ek megérkezésével megjelenő „légi fegyveres felderítés (Armed Scout)” státuszát jelölték pirossal – a táblázat (általunk gondolt) értelmezése alapján elégtelennek/nem létezőnek ítélve, azzal a megjegyzéssel, hogy „Irányított rakéta még nincs rendszeresítve”. Persze akik követik az Airbus Helicopters forgószárnyasainak megjelenését a Magyar Légierőben tudhatják, hogy nem csak irányított rakéta (melynek még a gyártói integrálása sem valósult meg), de még a nemirányított rakéták beszerzése sem történt meg, illetve ha meg is történt (melyről semmilyen hivatalos információ nem szólt) azokkal éleslövészet szintjén nem történt meg a képesség begyakorlása, így a H145M helikopterek fegyverzete jelenleg, mindösszesen a 20mm-es gépágyúkonténerre korlátozódik.
(Kép forrása: honvedelem.hu)
A táblázat második sora a „Támadó feladatok (levegő-levegő)” státuszát zöldből – inkább sárgába áttűnő színnel jelöli – értelmezésünk szerint ez azt jelentheti, hogy javarészt problémákkal küzd/nem teljes értékű – a megjegyzésként pedig „a harci helikopteres képesség meglétéig. Szükséges a 30 mm-es gépágyú állapotszerinti üzemeltetése” szöveg került feltüntetésre. Ennek magyarázatául szolgálhat az, hogy a Mi-24-esek fegyverzetét sem pótolták teljes értékűen nagyjavításuk óta – mint arról korábban beszámoltunk csupán a 30mm-es gépágyú használatára történt meg az állomány visszaképzése, a lejárt felhasználhatósági idejű Sz-8 nemirányított rakétákkal pedig csak a készlet használhatóságát vizsgáló tesztlövészetekre került sor, felhasználható irányított páncéltörő rakéta készlettel pedig egyáltalán nem rendelkezik a típus – valamint jelentheti azt is, hogy a nagyjavításkor kapott üzemidők hamarosan elfogynak, vagy épp égetőbb problémaként, egyes rövidebb üzemidejű berendezések ideje jár le, pótlásuk, javításuk pedig az orosz-ukrán háború miatt feltetetően nem megvalósítható. Ez akár eredményezheti azt is, hogy a helikopterek üzemképessége nagyon rövid időn belül (már ebben az évben, 2025 elején – a Mi-17-es szállítóhelikopterekkel együtt) megszűnhet, nem húzva ki a tervezett 2026-os dátumig. (Eközben az új típusok nem veszik át teljes mértékben a képességek kiszolgálását!) Ez alapján „a 30 mm-es gépágyú állapotszerinti üzemeltetése” is arra utalhat, hogy azokhoz további alkatrészek beszerzése nem lehetséges, és/vagy a fegyverre meghatározott üzemidő/lövészszám lejárt.
A táblázat néhány pozitív eredményről is árulkodik, ezek azok a nemzeti feladatok – teljesen zöld státusszal jelölve – melyek végrehajtása sikeres volt/ jelenleg is biztosított. Itt a Légi Kutató-Mentő képességet jelölték ki – megjegyezve, hogy a szolnoki repülőtéren (LHSN) már H145M helikopter adja a szolgálatot (2024. februári állapotok). További eredményként pedig a katasztrófa elhárítási feladatokat (előző évi, légi tűzoltási, árvízvédelmi feladatokat, köztük a szlovéniai árvízi segítségnyújtást kiemelve) valamint egyéb kiemelt feladatként a „Magyar Honvédség szintű ejtőernyős kiképzés biztosítását” jelölte meg „zölddel” a parancsnok (noha ez is jó ideje, egy bérelt civil An-2-es repülőgéppel valósul meg).
Az évértékelő és feladatszabó értekezlet óta tovább romlott a helyzet, információink szerint márciusban az EUFOR misszióba távozott Magyarországról a Magyar Honvédség utolsó üzemképes Mi-17-es szállítóhelikoptere, így megszűnt (napokon belül megszűnik – a misszióból hazaérkező helikopter maradék naptári üzemidejének függvényében), részben korlátozódik egy fontos forgószárnyas képesség a honvédségben országunkban, miután az újonnan vásárolt H225M helikopterek rendszeresítése, hadrafoghatósága nem érte még el azt a szintet, mely garantálná az orosz helikopterek jelentette képességek teljes körű kiváltását. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy számos sajtóértesülés és forrásaink is úgy tudják, gond van az új H225M helikopterek főreduktoraival – fémforgács jelent meg bennük – így azok sokszor javításra, alkatrészcserére várnak, vagy csak minimális óraszámban repülnek, mely negatívan befolyásolhatta a személyzetek átképzésének menetét is.
A Mi-17-es helikoptertípus távozása – számos más terület mellett – a 24 órás Légi Kutató-Mentő szolgálat ellátásában is változást hozott, ugyanis mára az ország keleti és nyugati felében is a jóval kisebb és korlátozottabb (részben pedig jóval modernebb) képességekkel rendelkező H145M helikopterek vették át a feladatot, melyet eddig vegyesen láttak el a két típussal éppen azért, mert méreteikben és így a biztosított képességekben jelentős eltérések voltak. Szomorú tény, hogy a H225M helikopterek és személyzeteik képességei még ez esetben sem érték el azt a szintet, hogy a szolgálat ellátására alkalmasak legyenek. További probléma az is – mint azt jelen cikkünkben később taglaljuk – hogy a H145M helikopterek hadrafoghatósága is igen alacsony és problémákkal küzd, így a gépállomány további leterhelése más feladatok ellátásának – pl.: hadműveleti és kiképzési repülések, pilótaképzés – rovására mehet. Fontos megjegyezni, hogy a H145M típus alacsony hadrafoghatóságáról már évekkel ezelőtt, az orosz-ukrán háború kirobbanásakor jutottak el olyan információk szerkesztőségünkhöz, melyek arról szóltak, hogy meglehetősen alacsony az üzemképes gépek száma, tehát a probléma nem új keletű…
A honvédség orosz gyártású, lassan 37 éve szolgálatban álló Mi-17-esei közül egyébként öt helikopter nagyjavítását végezték el 2017-ben, ekkor 8 év naptári üzemidőt és 2000 repült óra élettartamot kaptak, azonban jó ideje alig egy-két szállítóhelikopter volt már csak üzemképes, miután az alkatrészellátásukról különböző okok miatt nem gondoskodtak az illetékesek.
Mint ismert, a honvédségi Mi-8-asok is kikoptak már a rendszerből, 52 év folyamatos szolgálatot követően 2021 márciusában búcsúzott a típus a magyar légtértől.
Azt, hogy az egy éves magyar EUFOR missziós parancsnokságot követően láthatunk-e még a levegőben Mi-17-est hazánkban nem tudni…
Visszatérve az évértékelőre, a honvédség azóta cenzúrázott fotójából a továbbiakban kiderült még az is, hogy problémákkal küzd az alakulat az „egyéb kiemelt feladatok” kategóriájában, ezek pedig a „Magyar Honvédség szintű JTAC kiképzés biztosítása” félig zöld – félig sárga státusszal jelölve, megjegyzésként „Korlátozott repülési idők kiképzésre, SIM hiánya” szöveggel. A megjegyzés első fele nem igényel különösebb magyarázatot, bár elgondolkodtató, hogy a növekvő géplétszámmal miért nem sikerül több időt fordítani az egyébként meglehetősen fontos harceljárások-együttműködések begyakorlására, mely nem csak az előretolt repülésirányítók (JTAC) számára, de a gépszemélyzeteknek is fontos rutint, képességeket jelentene. A „SIM hiánya” viszont, amennyiben az valóban az alakulatnál 2017-ben mintegy másfél milliárd forint összértékben, amerikai támogatással telepített JTAC szimulátor hiányát jelenti, (ami egy valósághű virtuális harcteret szimuláló rendszer, ami rendkívül fontos eszköze a repülésirányító katonák kiképzésének, és mellyel a régióban egyedül Magyarország rendelkezik) arra utalhat, hogy ez a rendszer üzemképtelenné vált, vagy valamilyen más okból annak használata nem lehetséges. Ez persze nem volna meglepő, inkább csak elszomorító, miután a telepítést követően ismert volt, hogy a rendszer karbantartását hazai forrásokból kell a Honvédségnek fedeznie, tehát elképzelhető, hogy a szükséges forrásokat nem biztosították az üzemképesség fenntartásához, ez pedig képességcsökkenéshez vezetett.
A táblázat utolsó sorában egy szintén igen jelentős feladat szerepel zöldből – inkább sárgába áttűnő színnel jelölt státusszal, ez pedig a „Légijármű-vezető képzés tejesítése”, megjegyzésként, a problémák megjelöléseként egészen elképesztő módon a „H145M, AS350 és Zlin üzemképességek alacsony szinten” felirat olvasható. Ez azért megdöbbentő, mert például a H145M helikopterek kevesebb, mint öt éve érkeztek meg a gyártótól, így ezek hadrafoghatóságának – tekintettel arra, hogy a beszerzésükre megkötött szerződés 5 évre szóló logisztikai támogatást tartalmaz a magas szintű üzemképesség érdekében – nem volna szabad jelentős mértékben csökkennie. Ugyanakkor felveti azt a kérdést is, hogy ha jelenleg is rossz az üzemképességi mutató, az idén lejáró (5 év eltelik) logisztikai támogatást követően – főleg ha azt nem hosszabbítják meg időben – vajon miként fogják a gépeket üzemeltetni, tovább csökkenhet-e a hadrafogható gépek száma, ez pedig miként befolyásolhatja majd nem csak a hajózó képzést, hanem az egyéb nemzeti és nemzetközi feladatok végrehajtását? Ugyan így részben érthetetlen az AS350-es típus problémája is, hiszen a világ számos pontján üzemeltetett kedvelt civil és katonai felhasználású, könnyen, kevés meghibásodással üzemeltethető helikoptertípusról beszélünk, melynek komolyabb javításaira Magyarországon is megtalálható szakosodott vállalkozás, és az alkatrészbeszerzéseknek sem kellene különösebb problémát jelentenie. Úgy tűnik, ezen típus esetén is arról lehet szó, hogy nincs elegendő forrás, szándék biztosítva az üzemeltetésre. A Zlin kiképzőgépek esetleges problémáiról gyakorlatilag keveset hallani, az már a beszerzéskor is látható volt, hogy a gyártó viszonylag lassan teljesítette a megrendelést, a repülőgépekbe a megrendelő (HM/MH) igényei alapján bezsúfolt berendezések inkább korlátozzák a képességeiben mintsem a hasznára válnának (úgy tudjuk vannak olyan eszközök melyek végül nem kerültek bele a gépbe a súlycsökkentés okán), így nem valósultak meg azok a törekvések sem, miszerint a gépek feladatrendszerüket tekintve többcélú felderítő és kiképző gépek lesznek, ugyanis ezidáig semmilyen hír nem szólt arról, hogy bármilyen felderítő képességgel rendelkeznének, vagy a gépeket felderítésre használnák. Felmerülhet az a kérdés is, hogy miért vásárolt a Honvédség további (2020 +4db) gépeket, ha azok üzemeltetése nem biztosítható, nehézségekbe ütközik, és miért nem keresett egy olyan másik típust mely minden tekintetben alkalmasabb a kiképzési feladatokra…
Fontos megjegyezni, hogy a nyilvánosságra került problémák oka, nem (vagy csak kisebb részben) az amúgy is humánerőforrás hiánnyal küzdő Légierő hajózó és repülőműszaki katonáinak munkájában keresendő, itt rendszer szintű problémákról beszélhetünk, melyek okait a katonai vezetők, felső vezetők és a katonapolitikai döntéshozók szintjén lehetne keresni. Egyes problémák talán az új eszközök rendszeresítéséhez elengedhetetlen szemléletváltás nem teljes körű megvalósulásából eredhetnek, cikkünk azonban nem a felelősök megállapítására, felelősségre vonására irányul, csupán szakmai, szakújságírói oldalról kívánja felhívni a figyelmet a meglévő és nyugtalanító problémákra, melyeket elhallgatva, cenzúrázott, hamis biztonságérzetet keltő propagandaanyagokkal csak idei óráig lehet képes a Magyar Honvédség és Honvédelmi Minisztérium kezelni, „megoldani”. A problémák úgy, hogy arról nem lehet beszélni, a civil szakújságírókat, szakbloggereket megpróbálják elhallgattatni, és munkájukat több éve ellehetetlenítik, adott esetben esetlegesen katonai vezetők sem merik azokat elmondani elöljáróiknak, retorzióktól tartva , szemmel láthatóan – a milliárdos beszerzések ellenére is – komoly képességvesztésekhez és Magyarország biztonságának csorbulásához vezethetnek, mely nem lehet a haderő-modernizációt célzó folyamatok végcélja, eredménye!
