Az rchelicopter.hu csapata a szolnoki bázison
Forrás: rchelicopter.hu
Az rchelicopter.hu szervezésében egy kisebb csapattal Szolnokon, az MH 86 Szolnok Helikopter Bázison jártunk. A csoport nagyobbik része aktív és kevésbé aktív RC helikopter pilótákból állt, így a szokásos bázislátogatáshoz képest rendhagyó programban vehettünk részt mi és a bázison szolgálatot teljesítők egyaránt.
A találkozó a nagygépes és az rc világ között kettős céllal jött létre. Egyrészt mi is közelebb kerültünk az igazi vasakhoz, másrészt az általunk csak 1:1-es nek hívott forgószárnyasok kiszolgáló személyzete, pilótái is jobban megismerhették az általunk repült helikoptereket, azok viselkedését.
Sajnálatos módon a nap egyetlen „légi eseménye” is bekövetkezett: az egyik tréner gép – egy T-Rex 700E – egyenlőre még nem világos műszaki hiba miatt a repülőtér betonjába csapódott.
A kutató-mentő szolgálatnál nagyon finom kávét kaptunk – amire ekkor már nagy szükségünk is volt – valamint egészen tüzetesen megnézhettük a kutató-mentő Mi-17-es helikoptert. Olyan részletesen volt alkalmunk megismerni, ahogy előtte ezt még egyetlen helikopterrel sem tehettük meg: például a farokrészben megnézhettük a farokrotor (faroklégcsavar – ahogy ők mondják) kihajtását és vezetését, és meg kell hagyni, meglepődtünk. A megoldás elve egyáltalán nem különbözik egy T-Rex ESP megoldásától: Bő ujjnyi kardán hajtja a farokrotort, az állásszögről pedig 2 × 2 (duplázott) bovden vezérlés gondoskodik. Igaz a bovdenszálak a törzsben hidraulikusan vannak mozgatva, de túl azon, hogy duplán biztosított, az irányítási és hajtási elv teljes egészében megegyezik a kardános RC helikopterek működési megoldásaival.
A nap záró részeként egy gyors ebéded követően a Szolnoki Repülőmúzeumot rohantuk végig, amit ebből az alkalomból – csak nekünk – kinyitottak. Sajnos az idő elszaladt, így a múzeumra már nem maradt sok időnk. Legalább megnéztük, hogy mit nézünk meg legközelebb.
Egy nagyon kellemes napot tudhatunk magunk mögött, sok köszönettel tartozunk vendéglátóinknak, a bázison szolgálatot teljesítőknek. Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, a héten sem előtte, sem azóta napsütést nem láttunk. A bázis parancsnoksága, a dolgozók rendkívüli rugalmasságról, nyitottságról és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot, és csak remélni tudjuk, hogy nem okoztunk kellemetlenséget, mert ha igen, akkor azt egészen biztosan nem tudatták velünk. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk, bár ahogy láttuk az érzés kölcsönös, hiszen tavaszra visszahívtak minket – mi pedig ígérjük, ha kicsit hosszabbak a nappalok, kicsit melegebb az idő, szívesen visszamegyünk.
