Beszélgetés Simkó Zsolttal a díszfestésű helikopterek festőjével
Szerző: Balogh Ákos; Fotó: S-paint.hu
Mint ismertté vált a hír, újból díszfestésű helikopter nélkül maradt a Magyar Légierő, ugyanis már Csőrike II. sem repül a következő nagyjavítás elvégzéséig. Mivel mindenki számára nagyon kedvesek voltak ezek a színes madarak (Csőri, Golden Hind, Csőri II.) emlékezzünk meg róluk egy rövid riporttal és nézzük meg miként is készültek el a remekművek.
Weboldalunk szerkesztőségének vendége volt Simkó Zsolt festőművész. Valószínűleg kevesen tudják róla, hogy nevéhez fűződik a Magyar Légierő három Mi-24-es harcihelikopterének díszfestése, annak ellenére, hogy ő maga, nem katona.
Zsoltot legutolsó munkájáról a Csőrike II. festéséről kérdeztük főként, de ha már lehetőséget kaptunk, hogy feltegyünk jó néhány kérdést, akkor érdeklődtünk az előző művekről is egy kicsit.
Zsolt amióta az eszét tudja, rajzol. Vele született képesség, mint mondja és most már az élete nagy részét kitölti a művészet.
„Mivel rajzolni szerettem a legjobban, ezért az iskoláimat is e szerint választottam és Herenden végeztem, mint porcelánfestő.”- mondja Zsolt.
Azt el kell ismerni, rengeteg festőművész van Magyarországon, azonban nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség (és nem, hogy egymás után háromszor is), hogy egy harcihelikoptertnek adhasson díszfestést.
Zsolt kimagasló lehetősége, – hiszen az egész világ megcsodálhatta művét és megismerhették festői tehetségét – Szentkirályszabadján kezdődött még 2000-ben a már megszűnt MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednél, első művének a Csőrike I. megfestésével. Hogyan kerültél kapcsolatba a Helikopter Ezreddel?
„Szerencsém volt, jókor voltam jó helyen, mert Szentkirály közel van Veszprémhez, ahol lakom, és egy ismerősöm segítségével jutottam el a helikopterekig.” – Emlékszik vissza Művészünk.
Szegény 117-es oldalszámú Csőrike becenevű HIND-unk már nem repül, azonban bizonyára mindenki ismeri ezt a gyönyörű madarat és valószínűleg sokunknak feltűnt a gép kiváló rejtőzködő festése. Vajon katonai alkalmazása miatt lett a díszfestés ilyen természetbe illő?
„Nos, igen… A rétisas színeit igyekeztem a lehető legélethűbben visszaadni, tehát ez nem volt tudatos, egyszerűen csak másoltam.” – érkezik a válasz.
Még egy utolsó kérdésem lenne Zsolti, hogy aztán rátérhessünk a 2010-es Kecskeméti Repülőnap sztárjára Csőrike II.-re.
Igaz, hogy Csőrike I. kifestésekor létezett egy zöld sárkányterv is?
„Lehet, hogy volt, nekem csak egy sas mintájúra fújt makettet mutattak, de az merőben más volt, mint a Csőrike, azonban a második alkotásomnál a Golden Hind festésénél adtam le pár tervet, amik között volt egy vörös és egy zöld sárkányterv is, végül csak a fej kivitelezése volt a feladatom.” – magyaráz Zsolt.
Na, akkor térjünk a lényegre és halljunk néhány érdekes dolgot a legutolsó általad festett helikopterről, ha lehet. Van is jó pár kérdésem. Először is megtudhatjuk, hogy a minták kinek az ötletei alapján készültek? Saját ötleted volt vagy előre elkészített vázlatokat adtak a kezedbe? Esetleg közösen lett megtervezve az MH 86. Szolnok Helikopter Bázissal?
„Az alap téma, a sas, a katonaság elképzelése és kérése volt. A Csőrikék terveit én készítettem, amikhez különböző természetfotókat használtam fel.” – mondja Zsolt.
Fantáziád tehát van… Egy fontos dolog jutott eszembe. Mivel a Mi-24-es egy jó nagy „szerkezet” és gondolom zárt térben kell festeni, ezt hogyan tudtátok megoldani? Te mentél Szolnokra, vagy pedig a gép repült át Veszprémbe, hogy dolgozhass rajta?
„Természetesen én mentem Szolnokra, mivel a Helikopter Bázis területén található egyik hangárban oldottuk meg a festést.”
Értem. Egy ilyen festés során – mert azért valljuk be jóval másabb egy ekkora komoly haditechnikai erőt képviselő gépre festeni, mint mondjuk egy autóra –, hogy érezted magad, milyen megoldásokat, technikákat kellett használnod, valamint hány színből állt össze a legutóbbi alkotásod? Kellett a festékek kiválasztásánál valamilyen speciálisan katonai, illetve technikai szempontot figyelembe venned? Például hogy a hajtóműkiömlőnél hőálló legyen? Volt-e valamilyen probléma a festés során?
„Egy ekkora volumenű munka mindenképpen izgalmasabb, mint egy autó festése, elég csak a méret-különbségeket figyelembe venni. De mikor alkotok, mindig ugyan azt érzem, az alkotás izgalmát és mindig megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból, a témából és a helyzetből.”
Problémák akadtak, de minden megoldható volt. Az első gond az volt, hogy hogyan legyen szimmetrikus a két oldal. Ezt a felrajzolásnál papírsablon segítségével oldottam meg, majd az elkészült festést lefotóztuk, számítógépen tükröztük, és ezt a tükörképet használtam fel a másik oldal megfestéséhez. A lángok élethű megfestéséhez is sablont használtam.
És akkor a színekről… Sárga csőr, láb, szem, barna és fehér tollak, fekete kiemelés, a lángok színei, ezeknek az árnyalatai és ezeken kívül még ott vannak az effekt-színek. Jó sok szín kellett. Festés közben is kevergettem újabb színeket, szóval nehéz lenne összeszámolni, kb. 15 szín kellett hozzá és persze voltak bizonyos kritériumok, aminek jó, ha megfelel a festék, például az általad említett rövid időn belül bekövetkezendő nagy hőingadozás miatt.”
Elég nagy munka egy ilyet elkészíteni, gondolom nem lehet mindent hibátlanra megtervezni. A festéstervezet a munka során változhat? Lehet-e, kell-e ebben a szakmában rögtönözni?
„Persze! Mindig minden változik. A számítógépnél ülve, a terveket készítve próbálom elképzelni, hogyan fogom megfesteni, de az teljesen más, mint amikor a gépnél állva látom, hogy még mit kell megoldani ahhoz, hogy az elképzelésem tényleg megvalósuljon. Sokszor rögtönzök egy egyszerűbb vagy éppen jobb kivitelezés érdekében.”
Érdekelne még, hogy mennyi ideig tart egy helikopter megfestése? Voltak nehezen festhető helyek? Volt-e valami probléma?
„Az elkészülési idő sokkmindentől függ például a minta bonyolultságától, hogy milyen technikákat kell használni, stb
A helikopterek nehezen festhető helye a felső része, illetve a hasa, amit csak fekve tudtam megfesteni. Ezen kívül minden rendben ment, mindent meg lehetett oldani, az egyetlen, amit nehezen viseltem, hogy hiányzott a családom.”
Gondolom milyen „kényelmes” lehetett a gép alatt festeni, közben pedig már a gondolatban fél lábbal otthon voltál… De végül csak elkészült a nagy mű. Mi volt az, ami ebben a munkában tetszett neked és mi volt a legjobb pillanat?
„Számomra nagyszerű volt látni, ahogy ez a hatalmas „madár” kibontakozik a helikopter felületén. Önmagában is fantasztikus érzés egy ekkora gépet közelről látni, körbejárni, felmászni rá. A „hab a tortán” az volt, mikor láttam repülni. A festés legélvezetesebb része az volt mikor a végén az effekteket festettem a gépre. Nagyon jó volt, hogy ilyen speciális anyagokkal is dolgozhattam.” – mesél Zsolt.
A honvédségről sokan mondanak sok mindent és nem mindig pozitívat. Könnyű volt-e honvédséggel együtt dolgozni, együttműködni?
„A tapasztalataim nagyon pozitívak. Minden problémát igyekeznek a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető legjobban megoldani. Minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy a munkám gördülékenyen haladjon, jó volt velük dolgozni, és szeretnék kapcsolatban maradni a szolnokiakkal valamint amennyire lehet figyelni, részt venni a gépekkel kapcsolatos eseményeken”
Ezt örömmel hallom, szerencsére nekem sincs negatív tapasztalatom a közös munka folyamán a honvédséggel.
Egy számomra fontos kérdés, hogy azon kívül, hogy megfestesz egy helikoptert, látod repülni, megfog-e téged egyáltalán a repülés? Volt-e már valamilyen felejthetetlen élményed a Mi-24-essel persze azon kívül, hogy Te vagy (szerintem) a Légierő első számú díszfestője…
„Mindig is izgalmas dolognak tartottam a repülést. Voltam tandemugráson is. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert ülhettem ezekben a gépekben és repülhettem velük a festések során. Ezeket mindig nagyon élveztem. Magát a repülést pedig nagyon felszabadító, és egyben izgalmas dolognak tartom.”
Tovább kérdezgetnélek még úgy nagy általánosságban a díszfestésű „helikoptereidről”, ha még nem fárasztanak kérdéseim. Szakmai pályafutásodban mennyire játszott szerepet a három kifestett gép? Melyik hozta meg a „világhírnevet”? Melyik művedre vagy a legbüszkébb? Biztos van kedvenced.
„A gépek festése mindenképp nagyon értékes referencia, hiszen nem mindenki fest manapság helikoptert. Főleg nem harcihelikoptert. Sajnos az első munkát még nem vettem elég komolyan, csupán egy izgalmas feladat volt. Ráadásul akkor még csak két éve festettem szórópisztollyal és a reklámozásával sem foglalkoztam igazán. Az igazi büszkeségem a Csőrike II. Az első festése óta eltelt 10 év, ez a gépek kidolgozottságán jól látszik. A terv is saját, a témán belül szabad kezet kaptam és itt a festékek is nagyon jó minőségűek voltak. Nagyon jól összeálltak a feltételek egy szép gép megalkotásához. Szerintem a Csőrike I.-et már világszerte sokan ismerik, hiszen már 10 éve készült. A Csőrike II. pedig egy kidolgozottabb, részletgazdagabb alkotás. Igazából mindkettőre büszke vagyok”.
Egy kényes kérdés a gépek repülési ideje. Nem tart sajnos örökké, mint ahogy most is földre kényszerült legutóbbi műved. Hogy érint, amikor leszerelik, „nyugdíjazzák” valamelyik általad festett gépet?
„Örülök, hogy ez már nem zuhan le, és megmarad az utókornak.”
Hát igen, ennyit jelent a nézőpont kérdése… Ugyanis mi meg sajnáljuk, hogy ennyivel kevesebb repül…
Ha már ott tartunk, hogy nyugdíjazás, a Csőrike I. ugye a szolnoki Repülőgép Múzeumba került és az évek folyamán eléggé tönkrement, ami a festését illeti. Úgy hallottam tervben van az, hogy felújíttatná a múzeum a festést. Hívtak-e már ez ügyben? Lesz ebből a tervből valami, vagy addig lesz a múzeumban a gép, amíg látszik rajta a festés?
„Szerintem ez az ügy még nincs lezárva. Régebben szó volt a javításról, az akkori anyagismereteimmel én csak azt a megoldást tudtam javasolni, hogy fel kell csiszolni az egészet és újrafesteni. Ezért készült a Csőrike II., amit még eddig lehetett reptetni. Viszont jelenleg nyomozok egy olyan alapozó után, ami átlátszó, és amivel tényleg restaurálásról lehet beszélni. Tehát részemről még tervben van a Csőrike I. felújítása.”
Hogyan lehet egyáltalán egy ilyen festést javítani?
„A festés, javítás foltban is történhet, de a Csőrike I. esetében az egészet át kellene festeni, mert kopott és fakult az egész felület.”
Igen, sajnos az idő vasfoga rajta is meglátszik, de reméljük egyszer újra teljes fényében pompázhat, még ha csak a földön, de akkor is.
Nos, hát gratulálok a Csőrike II-höz és nagyon sajnálom, hogy mára ez a gép is a földre került. Szerintem mindenkinek nagyon tetszik mindhárom munkád és mivel úgy gondolom elég részletesen megbeszéltük ezt a helikopterfestés témát, zárjuk le a beszélgetést. Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre és további sok sikert kívánok munkádhoz és reméljük nem Csőrike II. az utolsó Mi-24-es, ami díszfestést kapott…
A kedves olvasóknak pedig szeretném ajánlani Simkó Zsolt weboldalát, ahol részletesen megtekinthetik a Csőri festés folyamatát, valamint Zsolti többi alkotását és megrendelhetik a Művész úr egyéb alkotásait. Az oldal címe pedig nem más, mint: www.s-paint.hu
