Ejtőernyős szakalapozó képzés
Forrás: www.honvedelem.hu
A szolnoki székhelyű MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj ejtőernyős szakalapozó képzésén részt vevő szakállomány február 28-án érkezett el a felkészítés egyik legfontosabb mérföldkövéhez, ekkor hajtották végre első katonai ejtőernyős ugrásukat. A gépből kilépni a semmibe, életünket rábízva néhány zsinórra és pár négyzetméter selyemre, nem mindennapi próbatétel egy ember számára. Saját magát kell legyőznie a katonának, amikor még az ugrás előtt, a gép ajtajából letekint a földre. Azonban ha ez sikerül, akkor kezdődhet az ejtőernyős pályafutás.
Bátorításként, és a hagyományoknak megfelelően az első ugrásra az alakulat parancsnoka, dr Ruszin Romulusz ezredes is elkísérte a katonákat.
A szakalapozó képzés elmúlt két hete egyébként komoly munkával telt. A Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis Repülőműveleti Főnökség ejtőernyős kiképző csoport oktatóinak vezetésével kemény fizikai és elméleti felkészítést kaptak az ejtőernyőzéssel ismerkedő katonák. A foglalkozások során Buder Tamás törzsőrmester, vezető oktató, Bereczki Zsolt törzsőrmester, segédoktató illetve Farkas Ferenc törzsőrmester, segédoktató igyekezett bevezetni az „újoncokat” az ejtőernyőzés rejtelmeibe.
„Már az első foglalkozás alkalmával megtapasztalhatták a katonák, hogy annak, aki ejtőernyős beosztásban szolgál, magas elvárásoknak kell megfelelnie. A T-4-es fizikai szintnek megfelelő, minimum 260 pontot kellett teljesíteni mindegyiküknek ahhoz, hogy elkezdhessék az alapképzést. A „nyolcvannyolcas” katonái hűek maradtak a hírnevükhöz, hiszen mindannyian 295 pont felett teljesítettek, ezzel is kiváló fizikai állapotukról téve tanúbizonyságot” – emlékezett a közös munka kezdetése Buder Tamás törzsőrmester.
Az elméleti és gyakorlati felkészítés után, sikeres vizsgát követően, 800 méteres magasságból úgynevezett bekötött ugrást hajtottak végre. A bekötött ugrás lényege, hogy a gép elhagyása után a főernyőt a gép belsejében lévő sodronykötélre beakasztott úgynevezett bekötő kötél nyitja. A bekötött ugrásnál jellemző az alacsony ugrási magasság valamint az olyan körkupolás ernyő használata, amelynél a nyitási folyamat kellően rövid. Az ugráshoz való felkészülés eligazítással kezdődött, ahol Lázár Tibor százados a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis Repülőműveleti Főnökség ejtőernyős kiképző részlegvezető tisztje az első ugrásukhoz készülő katonákat gyakorlati tanácsokkal látta el felszállás előtt.
Ezen a napon az „elsőugró” állományhoz csatlakoztak az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljtól, az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj állományából valamint az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái közül az szintentartó ugrását teljesítő ejtőernyősök, valamint a leendő pilóták is. Az ugrás biztonságáért a földön Kollár Gábor főhadnagy illetve Naszradi Miklós százados (mindketten az ejtőernyős válogatott tagjai), míg a levegőben Farkas Ferenc törzsőrmester felelt. Az első ugrását mindenki sérülés nélkül hajtotta végre.
Az első ugrás mondhatni az első lépés az elit katonák világába vezető úton, hiszen a következő két hétben a nehézségi szint fokozódik. A tizenötödik ugrást már éjszaka, fegyverrel, teljes felszereléssel és csoportkötelékben kell végrehajtaniuk a katonáknak. Akik a sikeres ugrásokat követően megszerzik az ejtőernyős bővített alapképzést, további két ugrást követően magukénak tudhatják a 3. osztályú ejtőernyős fokozatot is.
