Komoly problémák lehetnek a nagyjavított orosz helikopterek hadrafoghatóságával?
Szerző: Balogh Ákos , Fotó: LHSN.HU Archív
Idő előtt kieshetnek a rendszerből a Magyar Honvédség néhány éve nagyjavított orosz helikoptertípusai, ugyanis úgy tűnik, nem fordítanak kellő figyelmet a gépek üzemben tartására.
Az orosz gyártású Mi-17-es és Mi-24-es helikopterek nagyjavítására azért volt szükség néhány évvel ezelőtt, hogy biztos átmenetet képezzenek az újonnan beérkező helikoptertípusok rendszerbe állításáig és azokon a megfelelő képzettségi szint eléréséig. 2017 tavaszán érkezett meg az ipari szintű nagyjavításról a Magyar Honvédség négy, majd 2018 nyarán az ötödik Mi-17-es szállítóhelikoptere, majd 2019 elején hazaért a nyolcadik nagyjavított Mi-24-es is. Akkor úgy tűnt nagyjából 2026-ig helyreáll a rend helikopter fronton, addigra pedig az újonnan beszerzett H145M és H225M helikopterekkel veszik át feladataikat az addigra éppen újból elhasználódó orosz technikának.
Akkor még sokan bíztak abban is, hogy például a Mi-24-esek fegyverrendszerei jelentette képességeket is helyreállítják, sajnos az mára kiderült, hogy ez nem így lett, csupán a Mi-24P helikopterek 30mm-es gépágyúit tudják használni, mégpedig információink szerint azért, mert a két nagyjavított Mi-24V 9A624 típusú géppuskájához egyszerűen nincs lőszer és heveder. Ugyan így nincs páncéltörő irányított rakétája sem a Magyar Honvédségnek, vagy ha van is azok felhasználhatósági ideje lejárt, ahogy az Sz-8-as nemirányított rakétáké is. Bár az Sz-8-asokkal egyetlen alkalommal lőttek a nagyjavított helikopterek, miután a rakéták java részének nem működött el becsapódáskor a harci része –ezek is lejárt felhasználhatóságú rakéták voltak – a nem megfelelő eredményekkel végződő tesztlövészet után feltehetően nem engedték kiképzési célokra felhasználni a rendelkezésre álló hazai készletet.
Az már csak hab a tortán, hogy jó ideje nem rúghat az egy időben üzemképes harcihelikopterek száma háromnál többre. Jól mutatja ezt a héten lezajló éleslövészet is. Míg a lőtéren három helikopter települt a Bakonyban, addig az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison nem zajlott semmilyen repülés Mi-24-es típussal. Az pedig már csak említés szintjén problémás, hogy vannak olyan oldalszámú Mi-24-esek amik gyakorlatilag másfél-két éve nem voltak láthatóak egyetlen repülésen, hadgyakorlaton, vagy bemutatón sem. Persze ezek nyilván nem jelentik a technika üzemképtelenségét, de meglehetősen furcsa véletleneknek tekinthetőek.
Hasonló problémákkal küzdhet a szállítóhelikopteres képesség is. Miután nemrégiben elbúcsúzott a Mi-8-as típus a hazai égbolttól, elvileg öt nagyjavított Mi-17-es helikoptere maradt a szolnoki alakulatnak.
A helikopterek közül kettő, Pápán és Szolnokon 24 órában a légi kutató-mentő szolgálatot adja, egymás tartalékát jelentve, illetve adná, ha a maradék három Mi-17-es repülőképes lenne. Ez azonban úgy tűnik nem így van, hiszen egy ideje újból órarend szerű beosztásban jelzik a nyilvánosan elérhető pilótainformációkban (NOTAM) a szolnoki vagy épp a pápai gép alkalmatlanságát a riasztásra. Eközben az látható, hogy napi szinten repül az MH Pápa Bázisrepülőtéren egy Mi-17-es kiképzési feladatokat, vagy épp ejtőernyős ugratást hajt végre, ezeket pedig információink szerint pont a kutató-mentő szolgálat okán a repülőtéren tartózkodó helikopterrel végizk. Így magától értetődik miért jelentik be a NOTAM-okban a szolgálat időszakos kiesését. Szolnokon is hasonló a helyzet, több esetben tapasztaltuk azt, hogy a NOTAM-ban szereplő időpontokban kiképzési repülés zajlik szállítóhelikopterrel. Mindent összevetve feltételezhető az, hogy ismét előállt az az állapot, hogy egy időben nincs két bevethető Mi-17-es szállítóhelikopternél több a honvédségnél ezért szükséges a kutató-mentő szolgálat egy-egy gépének időszakos kivétele a szolgálatból, így biztosítva gépet és repült órát a kiképzési feladatokra. Ez persze, bár nem optimális, de rövid ideig tartható állapot, egészen addig, míg a szeszélyes tavaszi időjárás, egy-egy zápor, zivatar, vagy épp egy váratlan műszaki hiba miatt nem lesz riasztható az éppen szolgálatban maradt egyetlen helikopter és így kutató-mentő nélkül nem marad kisebb-nagyobb időszakokra az ország légtere.
Miután beszámoltunk arról, hogy a két kiképzési célból a gyártónál maradt gépen kívül az összes megrendelt H145M megérkezett Szolnokra, jogos lehet a felvetés, hogy nincs is valódi szükség már az orosz technikára. Sajnos azonban ez sem ilyen egyszerű! A nyilvánosan látható feladatok, kiképzési repülések alapján úgy tűnik a személyzetek kiképzése bár gőzerővel zajlik az új típuson és kisebb szállítási, személyszállítási, határrendészeti feladatokat is végrehajtanak velük, valós katonai képességeket még nem látnak el a helikopterekkel. Egyelőre a kutató-mentő szolgálat ellátására sem váltak még alkalmassá a személyzetek, arról nem is beszélve, hogy feltételezhetően módosítani kell jó néhány szabályzót, hiszen a jóval nagyobb Mi-17-esekre tervezett feltételrendszert nem fogja tudni teljesíteni a H145M, ez majd csak a H225M helikopterek beérkezésekor valósul meg.
Egy biztos, a nyilvánosan rendelkezésre álló információk alapján szinte minden katonai feladatot, gyakorlatok, felkészülések kiszolgálását, a képességek gerincét jelenleg még az orosz típusokkal látják el a Magyar Honvédségben. Így pedig igen aggasztónak kezd tűnni ismét a hazai katonai helikopteres helyzet, hiszen ha az orosz gépek üzemben tartásával, alkatrészellátásával nem foglalkoznak kellő mértékben a döntéshozók, a szolnoki állomány nem fogja tudni a tervezett és szükséges, képességvesztések nélküli átmenetet biztosítani az új típusok beérkezéséig, a megfelelő képességek eléréséig, az orosz típusok nagyjavítására szánt összeg pedig kidobott pénz lesz az ablakon…
