Éjjellátós kiképzésen a Szállítóhelikopter Zászlóalj
Szerző: Balogh Ákos ; Fotó: Balogh Ákos , Benedek Levente
Három hete április 23-án kezdődött az elmúlt napokban véget érő éjjellátós kiképzés melynek az MH Pápa Bázisrepülőtér adott otthont és öt szolnoki katona tudásának szinten tartására,továbbképzésére szolgált. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Szállítóhelikopter Zászlóalja egy, a 705-ös oldalszánú Mi-17 N helikopterrel települt át az eseményre.
Az előző heti kiképzési repülések alkalmával a szolnoki katonák sikeresen végrehajtották előírt feladataikat, szerencsére sem műszaki meghibásodás, sem pedig az időjárási körülmények nem szóltak közbe, így elmaradt repülés sem volt.
Szerkesztőségünk a gyakorlat utolsó hetében 2012. május 9-én vehetett részt a napi éjszakai feladatok végrehajtásán.
Az áttelepült Mi-17 N típusú éjjellátó kompatibilis helikopter kiszolgálását a pápai repülőtér Repülésbiztosító Századának tagjai végezték a gyakorlat idején, így szerda este is ők kezdték meg a helikopter repülés előtti felkészítését, ellenőrzését.
Este hét órakor a helikopter személyzete elvégezte a szükséges hajtómű próbát, majd a megfelelő üzemelés elkönyvelése után a repülőtér Hadműveleti Központjában elkezdődött a repülés előtti felkészülés. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Pápára kitelepült kiképzési eseményét megtekintette Varga Csaba dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke is.
Az eligazítás első felében Kovács Krisztián őrnagy a Szállítóhelikopter Zászlóalj rajparancsnoka, egyben a gyakorlat vezetője köszöntötte a vendégeket és a résztvevő állományt, majd egy rövid előadás keretében bemutatta a hazai éjjellátós repülés néhány éves történelmét.
Először 2008-ban orosz, GEO ONV-1 típusú éjjellátó készülék használatára szerzett jogosultságot 2 fő oktató helikoptervezető és egy fő helikopter oktató fedélzeti technikus Oroszországban.
Ekkor kezdeti nehézségek is akadtak, hiszen nem volt még megfelelő jogi szabályozása Magyarországon az éjjellátó használatának és az ezzel történő repülésnek, valamint nem állt rendelkezésre megfelelő számú éjjellátó eszköz és ezzel kompatibilis sisak.
Ennek ellenére a személyzetnek sikerült megőriznie megszerzett jártasságát majd később ezt továbbadni, miután beszerzésre, rendszeresítésre kerültek az ANVIS-9 típusú amerikai éjjellátó készülékek.
Ezeket mára már önálló, magyarok által elkészített okmányok alapján használják és a kiképzések is teljesen, a Szállítóhelikopter Zászlóalj szakállománya által kidolgozott kiképzési utasítás alapján, magyar oktatókkal zajlanak. Ezeket a dokumentációkat a különböző, más nemzetekkel történő NVG gyakorlatok során, valamint az oroszoktól szerzett tapasztalatok alapján készítették el.
Az elmúlt évek alatt a lehetőségből képesség lett, sikerült megszilárdítani a megszerzett tudást és megfelelő számú helikoptervezető, fedélzeti technikus, üzemben tartó műszaki technikus számára átadni azt.
Ezt bizonyítja, hogy több különböző nemzetközi éjjellátós gyakorlaton is részt vettek a magyar helikopteresek, valamint a 2011-ben történt vörösiszap katasztrófa során éles helyzetben is bebizonyították azt, hogy egy fontos és használható képességgel rendelkeznek.
Mint megtudtuk, a jelenlegi kiképzési esemény során tanulva az előzőek tapasztalataiból, most három fő gépparancsnok és kettő fő fedélzeti technikus vett részt az eseményen.
„A gyakorlat különlegessége, fontossága abban fogható meg, hogy Udvardi Róbert százados úr személyében először vett részt olyan oktató a kiképzésen, aki már a magyaroktól szerzett jogosultságot az éjjellátó repülésre, illetve először volt lehetőségünk a már meglévő missziós tapasztalatainkat beépíteni mind az elméleti tananyagba, mind pedig a gyakorló repülések végrehajtásába.” – fogalmaz Kovács Krisztián őrnagy.
Az eligazítás további részében a feladatra kijelölt állomány folytatta napirend szerinti tevékenységét, mely meteorológiai, repülésirányítási, műszaki jelentések meghallgatásából, valamint a repülés részletes eligazításáról szólt.
Az este kilenc órakor kezdődő repülési feladatok során megbizonyosodhattunk arról, hogy sikeres volt ez a három hetes gyakorlat, azaz a kiképzettek végre tudják hajtani éjszakai körülmények között, éjjellátó használatával, megjelöletlen, minimális, repülőtéren kívüli területekre a helikopterrel történő leszállásokat.
A repüléseket két hullámban hajtották végre. Először kétszer 40 perces feladatok során, majd a helikopter töltése és ellenőrzése után egy három órás repülés alatt úgynevezett „meleg váltással” minden kiképzendő személy végrehajtotta az előírtakat.
Hogy a gyakorlat még sikeresebb legyen és minél jobban hasonlítson a valóságra ezért egy egyszerű, elképzelt szimulált helyzetbe illesztették a feladatokat. A cél a különleges műveleti erők külső területről történő felvétele, majd a műveleti területre juttatása és a túszok kimentése után a kiemelése volt.
Mivel ez így röviden elmondva nem túl érdekes és még kevésbé érezhető ezek komolysága, így külsős szemlélőként a repülések alatt szerzett élményeimet, tapasztalataimat leírva próbálnám meg bemutatni mik is történtek az éjszaka során:
A repülést az első hullám második 40 perces körében kezdtem. Ekkora egy egészen jó láthatóságból, a sötétedés során minimálisra csökkent a láthatóság, még az éjjellátó készülékkel is, így a személyzet a helikopter nagyteljesítményű infra fényszórói segítségével javította a látást.
A repülőtéren minden fénytechnika ki volt kapcsolva, a helikopter navigációs fényei is csak a földön és a repülőtér területén belül üzemeltek. Gyakorlatilag szabad szemmel a világon semmit nem lehetett látni.
Az éjjellátó a külső fények sokszorosára erősítésének elvén működik, így én, aki még soha nem használtam ilyen technikát, mely Magyarországon egyébként civil számára tiltott eszköz, meglepődve tapasztaltam, hogy jól lehet látni vele az előre ígért rossz láthatóság ellenére is.
A repülőtérről való felszállás után egy közeli, minimális méretű, fákkal övezett területre történő leszállással imitálták a különleges műveleti erők felvételét.
Különleges és elsőre talán kissé félelmetes az, amikor kinézve a helikopterből szabad szemmel semmit sem látunk, majd bekapcsolva az éjjellátót megdöbbentően tudomásunkra jut, hogy bizony körben bokrok és fák vannak, és nem is túl távol.
Hogy egy ilyen kis tisztásra biztonságosan le lehessen szállni a helikopter ajtajában baloldalon, valamint jobb oldalon a leszerelt vészkijárat ajtajánál is egy – egy fedélzeti technikus figyeli a helikopter oldalát, kerekét, valamint a faroklégcsavart, a pilótafülkében lévő technikus középen pedig a helikopter előtti területet és a fedélzeti telefonon kommunikálva irányítják a pilótát. Komoly, felelősségteljes, összehangolt csapatmunkára van szükség a leszálláshoz.
Elméletben tehát bővült a tehertér létszáma, így elemelkedve a talajtól megkezdtük az útvonalrepülést a kijelölt célterület felé. A repülés előtti eligazításon többször is elhangzott, hogy a személyzetek figyeljenek a különböző tereptárgyakra, mint például magasfeszültségű vezeték, kivilágítatlan telefonátjátszó antenna, vagy éppen egy 100 méter magas szélgenerátor. Mindez azért fontos, mert éjjellátós repülés során nem műszeres (vak)repülést hajtanak végre, meghatározott magasságon, hanem az éjjellátót használva vizuális földközeli repülést végeznek.
Érdekes zöldben látni az alattunk alacsonyan suhanó, kristály tisztán kivehető fákat, bokrokat. Hasonló a látvány, mint ha nappal repülnénk, de egy valami nem stimmel… Éjszaka van.
Az útvonal végén elérkeztünk az újdörögdi romvárosba, ahol az épületek közül kettő volt alkalmas arra, hogy a helikopter leszállhasson rá. Ez újabb érdekesség volt számomra.
Hogy pontosan melyik épület tetejét és milyen irányból kellett „elfoglalni” azt az útvonalrepülés alatt az előzetes felderítési adatok alapján az irányítás határozta meg, így a pilóta nem tudott egy megszokott feladatot végrehajtani, csupán abban volt rutinja, hogy hogyan kell végrehajtani. Ugyebár a valós helyzet során sem ugyan oda kell leszállni…
A háztetőre történő leszállás számomra még szörnyűbb látvány volt. A helikopter főfutóit az ablakból figyelve megállapítottam, hogy gyakorlatilag talán néhány méterrel szélesebb a tető, mint a helikopter, így olyan is volt, hogy a háztető szélétől a főfutó talán 50-60 centire lehetett… Ezt a látványt még napközben is nehéz lenne teljes lelki nyugalommal szemlélnem és akkor gondoljunk bele, hogy a helikoptervezető mindezt nem látja csupán a helikopter ajtajában és vészkijáratában fekvő technikusok szemének, és döntéseinek hisz…
Ez egy iszonyatosan komoly feladat.
A leszállás után rövid időre elbúcsúztunk láthatatlan barátainktól (kijuttattuk a különleges műveleti csoportot) majd felszállás egy rövid kör repülése és ismét leszállás a tetőre, hogy kiemeljük a különlegeseket a műveleti területről, majd vissza Pápára.
A leszállás után értekeztük meg ezt a rossz láthatóság témát. Megtudtam, hogy a második hullám kezdésére várható a holdfelkelte, ami szinte nappali világosságot és látást eredményez az éjjellátón keresztül.
A második kör feladatai 23:00-ás felszállással kezdődtek, hasonlóan az előzőhöz, leszállás – felszállás – útvonal jelleggel.
Ami a lényeges, hogy „megjött” a hold. Nagyon nagy meglepődés… A látás tényleg sokat javult, persze szabad szemmel továbbra is NULLA. Amire először figyelmes lettem az a tehertér oldalán az ablakokon keresztül végigfutó fény volt, mintha besütne a nap, éles kontúros körök úsztak végig, ahogy a fordulók közben a hold különböző irányból világított be. A feladat során aztán volt időm megszemlélni, hogy a földön is árnyékot vet minden, a házak a fák, sőt még a helikopter árnyéka is látszott odalent.
Összességében, mint civil saját tapasztalat alapján elmondhatom, hogy az alkalmazott harmadik generációs amerikai éjjellátó kiválóan üzemel, a szállítóhelikopter személyzetek pedig iszonyatosan kemény munkát végeznek az NVG repülések során (is), úgyhogy le a kalappal előttük…
A repülések csütörtökön hajnal fél 3 környékén fejeződtek be, majd az eligazítóban megtörtént a kiértékelés, az apró, de javítható hibák elemzése megbeszélése.
A helikopter pedig elérkezett a 25 repült óra utáni időszakos ellenőrzéshez, melyet a csütörtöki napon a szolnoki hazatelepülés előtt a pápai Repülésbiztosító Század tagjai végeztek el.
Végezetül a hazatelepüléssel lezárult a hazai NVG repülés történelmének egy újabb eseménye.
