LHSN.HU

A „szem” ami mindent lát

Szerző: Balogh Ákos ; Fotó: Balogh Ákos ; Archív

Drága „játék” a honvédelem, a technikai eszközök üzemeltetése, sőt a technikai eszközökre történő kiképzés is. Ebből kifolyólag nem megengedhető hogy például egy zöldfülű helikoptervezető az elméleti éleslövészeti képzése után egyből lőszerek és rakéták százait szórja el a lőtér felett.

Az ilyen és hasonló esetekre gondolván mind a Mi-24-es harci és mind a Mi-8/17-es szállítóhelikopterek fedélzetén megtalálható egy eszköz, az úgynevezett fotógéppuska.

Speciális feladatuk a légilövészet gyakoroltatása, valamint a harci eszközök alkalmazási eredményeinek ellenőrzése kiképzési feladatok során.

Mindemellett kell egy „szem” ami mindent lát, éles háborús körülmények között a fotógéppuska mindent rögzít, ha a fegyverzet használatára kerül sor. Ez fontos, hiszen egyrészt utólag kiértékelhető, bizonyítható a találat, valamint adott esetben az is, hogy például nem civil célpont, vagy saját csapatok ellen történt tűznyitás.

Maga a fotógéppuska az adott helikopter típusban alkalmazott fegyverzet és célzókészülék típusától függően eltérő, most az SZS-45A-1-100-OSZ típust vesszük górcső alá, mely a Mi-24P harcihelikopter pilótafülkéjében található ASZP-17VP típusú célzókészülék „mindentlátója”.

Szürke fémdoboz kerül az asztalra, világosbarna bőr füllel, a tetején hosszú sorban cirilbetűs felirat: СШ-45A-1-100-ОС

Titkot nem rejtett, hiszen jól tudjuk egy „fényképező” van benne, de mégis fotósként kis izgalom fogott el, hogy milyen is lehet, egy orosz 1987-ben készült fotógéppuska, ami azért mégiscsak egy Mi-24-es harcihelikopterbe való…

A doboz tartalma mindenféle pótalkatrész, kiegészítő, a beépítéshez szükséges gömbperselyes rögzítő sín, villáskulcs, ecset, gyári dokumentáció és teljességi jegyzék, terjedelmes orosznyelvű műszaki leírás, valamint maga a „fótómasina” grafitszürke színben.

A felépítését illetőleg a fotóapparát a következő fő részekből áll:

Belelapozva a műszaki leírásba rögtön elmélyedhetünk tengernyi adatban, ezek közül a legfontosabbak a normál üzemi működéshez szükséges feltételek. Persze mivel orosz gyakorlatilag működik bárhol, bármikor.

Számszerűsítve, a készülék zavartalanul működik -60 ^oC és +60 ^oC között egészen 95-98%-os relatív páratartalom mellett (20±5 ^oC esetében), 10-300 Hz-es vibrációt is elviselve, valamint 49 m/s²-es gyorsulásig.

A fixen rögzített objektíve F-455 típusmegjelölést kapott és 100.04 mm-es gyújtótávolságú, F5,6 – F11-es rekesznyílás állítható be egy manuális rekeszállító gyűrű segítségével, továbbá ezek az értékek módosulnak bizonyos szűrők alkalmazása esetében. A lencséknek köszönhetően az objektív látószöge 14^o15’ x 19^o15’, a kép felbontása a látómező közepén 15 mm^-1. Az objektív végén egy prizma található, erre rögzíthető egy védőüveg, vagy a ZsSz-16 (ЖС-16) illetve OSZ-12 (ОС-12) típusú színszűrő.

Az eszköz az általánosan használt 35mm-es filmmel működik, az előírásoknak megfelelően 17 DIN = 40 ISO /ASA/ vagy 33 DIN =1600 ISO /ASA/ érzékenységgel, melyből 3.6 méter „tárazható be”, ez 97 db felvétel készítésére elegendő.

És akkor nézzünk bele egy kicsit jobban.

A 27 V-ról működő eszköz „szíve” egy bipoláris elektromotor melynek fordulatszáma 8600±860 fordulat percenként az óramutató járásával ellentétes irányban. Ez áttételek segítségével együttesen továbbítja a filmkazettában a filmet, valamint működteti a fényképező zárszerkezetét. A motor lehetővé teszi egyidejűleg 5±1 kép elkészítését a záridő legkisebb változása nélkül, ami egyébként állandó 1/150-ed másodperc.

A megfelelő legoptimálisabb üzemi hőmérsékleten tartáshoz a fotógéppuska rendelkezik saját belső fűtéssel. Ezt egy TR-4 típusú bimetál hőkapcsoló vezérli. Ez a benne található két fém, Invar (nikkel és kobalt ötvözete vassal) és réz hőtágulásának köszönhetően működik. 3 ^oC-alatt a két „érintkező” összeér így zárva az áramkört és bekapcsolva az elektromos fűtőberendezést, mely egészen 30 ^oC-ig fűti fel az eszközt, amikor is a hőkapcsoló szétkapcsol.

A fűtőberendezés egy csillámlemezre tekert nikróm huzal, melynek két vége a szigetelt réz borításból kilóg a csatlakoztathatóság végett.

Minden fotógéppuska elvi működését tekintve egy hagyományos filmes fényképezőre hasonlít, szerkezetileg megvizsgálva azonban rejt pár érdekes technikai megoldást, így van ez a most vizsgált típusnál is.

Először vegyünk szemügyre egy egyszerű fényképezőgépet nagyvonalakban:

A hagyományos fényképezőgép a befűzött negatívra rögzíti a képet. A negatív – vegyünk most alapul egy fekete fehér negatívot – egy speciálisan kialakított, fényérzékeny emulzióréteggel bevont hordozószalag. Az emulzió egy szerves anyag melyben ezüst-bromid kristályok találhatóak. Ez az ezüst-halogenid vegyület a fény hatására bomlik, fekete színű kolloid ezüst válik ki belőle, arányosan a negatívot ért fény mennyiségével. Az így létrejövő úgynevezett képcsírából, látens képből pedig kémiai eljárás során (előhívás) látható kép alakul ki, ami a fényre már nem reagál.

A fényérzékeny negatívra csak igen rövid ideig érkezhet fény (megvilágítástól függően persze) így szükség van a fényképezőgépben valamire, ami ezt koordinálja. Ez nem más, mint a blende és a zárszerkezet. E kettő együttes használata lehetővé teszi a fényérzékeny anyagra jutó fény mennyiségének és a megvilágítás idejének szabályozását.

A blende kis fém vagy műanyag lamellákból áll, melyeket a rekeszállító gyűrű segítségével tudunk összébb zárni vagy széjjelebb nyitni. Ezek állását rekeszszámokkal fejezzük ki, pl: F5,6

A zárszekezet pedig – egy általánosságban használatos redőnyzárra gondolva – téglalap alakú lemezkékből áll, ezek lefutásának ideje pedig meghatározza, meddig juthat a fény a filmre. Ez az idő akár egy másodperc négyezred része is lehet és expozíciós időnek hívjuk. Jelölése mondjuk négyezred esetében 1/4000.

Végezetül pedig a fényképezőgépre szükségeltetik még egy objektív. Ez egy több lencséből, lencsetagból álló szerkezet, mely egyrészt meghatározza a gyújtó/fókusztávolságot, valamint hogy a tárgy mekkora részlete kerül a képmezőre (látószög).

A komolyabb, tükörreflexes fényképezőgépekben emellett a redőnyzár előtt még egy tükör is található, mely az objektíven beérkező fényt/képet eljuttatja a keresőbe.

Ezek együttes működése a következőként írható le:

A szükséges beállításokat elvégezve (blende és expozíciós idő beállítás) az exponáló gomb lenyomásakor a tükör felcsapódik, közben az objektívben található rekesz összehúzódik a beállított értékre(manuális blendeállítás esetén nem), utána pedig a redőnyzár függőleges (ritkább esetben vízszintes) lefutással nyílik ki –engedi be a fényt – közben pedig már zárul is. Utolsó mozzanatban a tükör visszakerül a kiinduló helyzetbe, valamint a rekesz is teljesen kinyílik(manuális blendeállítás esetén nem).

A folyamat végbemenése után vagy manuálisan, vagy automatikusan a filmet továbbítani kell, hogy ne a már leexponált képkockára rögzítsünk újból.

Az SZS-45A-1-100-OSZ típusú fotógéppuskában is minden hasonlóképpen működik a következőket kivéve:

A zárszekezet a legjobban talán egy redőnyzárhoz hasonlítható, de nem lemezkékből áll, hanem egyetlen egy „lyuk”. Ez a lyuk a fotógéppuska külső borításába illeszthető annak oldalfalával szorosan illeszkedő tányér szerűség oldalába van marva. Ezt egy motor forgatja körbe-körbe és amikor elhalad a lyuk a film és az objektív között megtörténik az exponálás. Mindig ugyan olyan expozíciós idővel, mindaddig, míg a botkormányon a tűzgomb nyomva van. Ezen kívül nincs kereső sem az eszközön (mivel fix helyre van beállítva) ebből adódóan pedig a felcsapódó tükör sincs meg az eszközben.

Ezzel szemben viszont tartalmaz az objektív egy üveglapot, melyen a belövéshez szükséges szálkereszt található. Ezt jobb esetben nem kéne megemlíteni, hiszen a fényképező keresőjében is található ilyen-olyan „zavaró tényező” de a fotógéppuska esetében a szálkereszt az elkészített képen is látszódni fog, a könnyebb kiértékelés elősegítése céljából.

A másik érdekesség az objektíven rejlik, ugyanis a tárgylencse előtt egy prizmaelőtét található, ez biztosítja a célzókészülék képének 90^o-os elfordítását, hogy maga a fényképező szerkezete ne a helikoptervezető látómezejébe lógjon be. Tegyük hozzá az SZS-45A-1-100-OSZ esetében így is nagyon zavaró a pilóta számára az eszköz…

A fényképezés menete tehát úgy néz ki, hogy:

A tűzgomb megnyomásakor az elektromotor elkezdi forgatni a zárszerkezetet, majd az első exponálás után egy rugós áttételű meghajtásnak köszönhetően elindul a film továbbítása is, mindaddig, míg a zár „lyuka” újra az exponálás szakaszába ér. Ekkor a film megáll, de a zár fordul tovább, majd a folyamat kezdődik előröl.

A fotózás előtt azonban van még néhány teendő, az eszköznek a helikopterbe kell kerülnie, úgy hogy a rögzített kép középpontja egyező legyen a célzókészülék célzógyűrűjének közepével.

Ezt a folyamatot belövésnek hívják. Ehhez az SZS-45A-1-100-OSZ rendelkezik egy speciális belövő kazettával.

Ezt a filmkazetta helyére helyezve egy optikai keresőt kapunk, mely pont az objektív képét mutatja.

Az gömbperselyes rögzítés segítségével a célzókészülék refelxüvege alá telepíthető a fotógéppuska maga a gömbpersely pedig lehetőséget biztosít a pontos precíz belövés végrehajtásához.

Ha a fényképező megfelelően van beállítva az elkészített képen egyidejűleg látható lesz a célzógyűrű, valamint a céltárgy is. 10 méteres cél esetében egészen 1000 méter, 21*17 méteres célra pedig egészen 2000 méter maximális távolságig készíthető megfelelő minőségű kép.

A helyesen belőtt fotógéppuska továbbra sem elég a helyes működéshez. A megfelelő rekeszbeállításokat, valamint a szükséges szűrőzést előre meghatározott utasítás alapján a fegyverzeti technikusok végzik el az adott repülési feladat előtt, napszaknak, időjárásnak, fényviszonyoknak megfelelően.

A már említett színes tartozék szűrők, ZsSz-16 (ЖС-16) – citromsárga, illetve OSZ-12 (ОС-12) – narancssárga a bejutó fény mennyiségének korlátozásán kívül párás és nagy távolságú célok esetében a kontraszt növelésére használható. Ezeket általában célszerű minden esetben használni, az alap védőüveg helyett.

A felhelyezett szűrők a következőképp módosítják a blendeértékeket:

Szűrők	Relatív blendenyílás
	Nem színezett reflexüvegű célzókészülék esetében				Színezett reflexüvegű célzókészülék esetében
	f5,6	f6,3	f8	f11	f5,6	f6,3	f8	f11
Védőüveg	f5,6	f6,3	f8	f11	f15	f17	f22	f29
ZsSz-16 (ЖС-16)	f7	f8	f10	f14	f18	f22	f27	f38
OSZ-12 (ОС-12)	f9	f10	f13	f18	f24	f27	f37	f48

Az „ellőtt” filmek előhívása anno az alakulatok fotós részlegén történt, ugyan úgy ahogy a régebbi típusú SZARPP-12 fedélzeti adatrögzítő (fekete doboz) negatívjainak hívása is.

Jelenleg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison a mai napig minden szükséges eszköz a rendelkezésre áll a fotógéppuskás lövészetek végrehajtásához, a torony épületében települő SZARPP-osok elő tudják hívni a negatívokat, azonban csak ritkán kerül ilyen jellegű feladat betervezésre a bázis kiképzési repülései során…

Az СШ-45A-1-100-ОС fotógéppuska az lhsn.hu tulajdonában van!