Avagy mivel marad a helikopterpilóta a vízfelszínen ha lezuhan…
Szerző: Balogh Ákos ; Fotó LHSN.HU Archív
A levegőbe emelkedni egy emberi kéz alkotta eszközzel mindig is nagy csodának számított. Egy olyan csodának, mely sokszor emberéleteket követelt és követel szerencsétlen esetekben, napjainkban is.
A technikai fejlődés következtében a repülő szerkezetek mind anyagukban, mind szerkezeti felépítésükben megváltoztak, átalakultak és teljesen új működésű típusok láttak napvilágot.Így lehet az, hogy mára több ezer kilogrammos repülők és helikopterek repkednek fejünk felett, vagy épp repülünk vele mások feje felett.
A repülés – bár statisztikai adatok alapján a világ legbiztonságosabb közlekedési módja – veszélyes üzem, így minden esetben már a tervezőasztalon is gondolni kell a balesetek, katasztrófák bekövetkeztekor alkalmazható eszközök fedélzetre integrálásában, vagy a szerkezeti kialakítás – pl vészkijáratok beépítéséhez szükséges – változtatásában.
A repülőeszköz úgynevezett túlélőkepesége igen fontos, a gépeken tartózkodó személyekre tekintettel, főleg úgy, hogy bizonyos esetekben gazdasági tevékenység és társaságok alapulnak a repülésen.
A katonai helikopteres repülés során ezek a tényezők még inkább fokozódnak, egyrészt költségesebb egy katonai pilóta kiképzése – ezért nem szerencsés a pilóta elvesztése -, hiszen a repülés szabályainak az adott típus ismerete mellett katonai eljárásokat, szabályokat és fegyverek használatát is ismernie kell a gépen tartózkodóknak, másrészt pedig műveleti területen megnő az ellenséges fegyverek általi veszélyeztetettség is. Ezért alapból egy katonai igényekre szánt légi járművön tucatnyi változtatást kell eszközölni a minél nagyobb fokú túlélési esély biztosítása érdekében.
Páncélvédelem, fedélzeti fegyverek, hőkövető rakéták elleni védelem vagy épp speciálisan kialakított „törésbiztos” ülések mellett sem hajlandó a kisördög nyugovóra térni, balesetek bizony történnek. Így tehát a repülési feladattól, repülési környezettől függően megfelelő személyi védőfelszereléseket is biztosítani kell, gondolva egy esetleges sikeres kényszerleszállás eshetőségére is – mely helikoptereknél egyébként is valószínűbb az úgynevezett „autorotáció” alkalmazhatósága miatt -, vagy éppen lehetséges a helikopter mentőernyővel történő vészelhagyása is.
Az egyik ilyen személyi védőfelszerelés a vízi mentőeszköz is, mely a vízfelület felett kényszerleszállt légijármű személyzete számára segít a felszínen maradásban.
A Magyar Honvédség helikoptereseinél két különböző vízi mentőeszköz van rendszeresítve, az AV-35A, ami 2013 elején került a csapatokhoz, mint modern nyugati eszköz és a régebbi orosz ASZP-74 (АСП-74) típusjelzésű mely utóbbival ismerkedünk most meg részletesebben.
Az ASZP-74-es mentőövet még az MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednél rendszeresítették 2000-es évek környékén, alig néhány évvel az alakulat bezárása előtt, és máig használatban van, bár a Szállítóhelikopter Zászlóalj katonái 2013 elejétől kezdődően már az újabb AV-35A-t használják.
Az öv egy olyan személyi mentőeszköz, mely a vízbe zuhanás után viselőjét képes a vízfelszínen tartani a gép vészelhagyását követően.
Az ASZP-74 mentőeszköz felépítését illetően egy öv részből áll, melyre jobb és bal oldalon 1-1 amolyan banán alakú felfújódó úszássegítő „ballon” helyezkedik el szövet tasakba hajtogatva. Ugyanebben a tasakban van elhelyezve a felfújódáshoz szükséges sűrített szén-dioxid gázt tartalmazó palack is. A megfelelő, biztonságos, tartós viseléshez a két táska részt egy vékonyabb nyakpánt köti össze. Az övön még megtalálható egy narancssárga mozgatható heveder is, melyhez a mentés során kötelet lehet rögzíteni.
A felfújódott „úszógumik” tépőzárral rögzíthetőek egymáshoz a felszínre emelkedést követően.
A mentő öv működésbe hozatalához két gomb szerű fogantyú található a táska részeken, melyeket meghúzva aktiválhatjuk a szén-dioxid palackok szelepét. A sűrített gáz ekkor felfújja a tartályokat. Abban az esetben, ha a palackokban lévő nyomás nem töltené fel teljesen az úszókat, akkor egyszerűen egy szelepen keresztül egyszerűen felfújhatjuk.
A mentőöv szabályozható méretű, bár kizárólag egy méretben készítik és a pilóták méretei mellett a különböző repülésnél használatos eszközökhöz is igazítható annak nagysága.
A „ballonok” gumírozott nejlon szövetanyagból készülnek, élénk narancssárga színben a jobb láthatóság érdekében, a hevedereket pedig sötétkék színű erős nejlon anyagból alakították ki.
A mentőöv súlya tároló zsákjával együtt nem több mint 1.5 kg, a felfújódott zsákok 235N, azaz 24 kg felhajtóerőt biztosítanak, ami összesen egy 1177 N-os azaz 120 kilós személy felszínen maradását biztosítják, felfújódási idejük pedig a környezeti hőmérséklettől függ.
-30 Co esetén 1-5 perc között töltődik fel, 0 – 50 Co között pedig 0.5 – 1 perc környékén telik meg a tartály gázzal.
Az mentőeszköz élettartama, felhasználhatósága 8 év.
Az ASZP-74 és utódja, kötelező jelleggel alkalmazásra kerül minden olyan esetben, amikor a feladat jellegéből adódóan a helikopter hosszabb ideig tartózkodik nagyobb vízfelület felett vagy közelében, ilyen feladat például az árvízi védekezés, a BAMBI tűzoltózsák bevetése, víz közeli területen végzett harcászati, vagy gyakorló feladat, vagy épp a sokak által kedvelt augusztus-20-i díszelgő kötelékrepülés a Duna felett.
