Katonai helikopterek is segítenek
Szerző ; Fotó: Balogh Ákos ; Videó: Cseri Gergely
Már napok óta hallani, hogy milyen kritikus állapotú a Győrújfalunál nemrégiben elbontott és rohamléptekben újraépített mintegy 4 kilométeres gátszakasz. A helyzet odáig romlott, hogy végül a falu lakosságát kitelepítették. A gát még áll a honvédség, a katasztrófavédelem, a vízügy szakemberei és a civil önkéntesek megfeszített munkával dolgozva mentik, ami menthető. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és az MH Pápa Bázisrepülőtér helikopteres állománya és 4 szállítóhelikopter is a helyszínen segít. Szerkesztőségünk 2013. június 7-én járt a gátnál…
Győrbe érkezve még nem is sejtené az ember, hogy néhány kilométerrel arrébb helikopterek és emberek százai dolgoznak megfeszítve éjjel és nappal Győrújfalu megmentéséért. A városban bár magas a vízállás a helyzet még nyugodt. Ami elsőre feltűnt az egymást konvojban követő teherautók púposan megrakodva homokkal.
Győrújfalun átérve rendőrök irányítják a forgalmat, a teherautók elsőbbséget élvezve azonnal haladhatnak tovább a gáthoz, a személygépkocsik úti célját ellenőrzik, a gáthoz senkit nem engednek a sajtó is csak külön engedéllyel juthat be.
A gáthoz vezető egysávos útról hamarosan feltűnnek a katonai szállítóhelikopterek és az alattuk függesztett homokzsákok, majd a kritikus állapotú gátszakasz. A hangulat bár nyugodt, de a levegőben érezhető a feszültség, az éppen dolgozó három hatalmas szállítóhelikopter zaja zengi be a környéket. A gáton láncban adogatják a kivezényelt katonák a homokzsákokat, miközben alattuk az átvizesedett gáton már átszivárog a víz…
A helikopterek még csütörtök éjjel érkeztek az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról az MH Pápa Bázisrepülőtérre, így a személyzet csak néhány órát pihenhetett, – bár természetesen a repülésbiztonságilag előírt kötelező pihenési időket betartották – ugyanis hajnal 5 órakor már a helyszínen voltak.
A helikopteres munkálatok igen szervezetten, összehangoltan és gyorsan zajlanak ehhez pedig folyamatos koncentrációra és precízségre, összeszokott gyakorlott személyzetre van szükség.
Az átvezényelt helikopterek között volt a 701-es és 704-es oldalszámú Mi-17-es, valamint a 6215-ös és 3309-es Mi-8-as forgószárnyas.
A feladat a következőképpen nézett ki pénteken és talán a helyzet komolyságát mutatja hogy még ma is ugyan így dolgoznak:
Három egymástól megfelelő távolságra lévő területről tudták az összekötött és felhevederezett homokzsákokat a helikopterekre függeszteni. A gépek egyszerre 3-4 zsákot képesek felemelni, melyek tömege egyenként 1 tonna körüli, így szinte maximális terheléssel repülnek. A homokzsákok folyamatos biztosítását munkagépek segítségével oldották meg amikkel folyamatosan pótolták a helikopterek által elvitt zsákokat. A munkálatokat egy földi repülésirányító felügyelte és irányította.
A felemelt homokzsákokat a gát kritikus pontjaira szállították a helikopterek ahol egy újabb földi repülésirányító navigálta a „csipkebogyók” hasán lógó homokzsákokat a megfelelő helyre.
A külső teher leoldása után a helikopter a Duna medervonalában visszarepült a kiinduló pontra és a folyamat kezdődött előröl. Eközben egy másik helikopter megint homokzsákot rak le a gátra majd kezdik előröl… Folyamatosan dolgozik 3-4 helikopter körforgásszerűen.
A feladat egyszer még nem is jelentene különösebb nehézséget, viszont hajnal öt órától kezdve, még tartalék váltás személyzetekkel is kimondottan megterhelő a fedélzeten tartózkodók számára, hiszen a helikopter vezetése, a fedélzeti technikusok munkája sokkal – sokkal nehezebb a folyamatos zaj, vibráció és a repülés közben előforduló erőhatások elviselése, valamint az egy légtérben lévő 3-4 helikopter és a földi irányítók folyamatos rádiólevelezése mellett.
Nem elég a maximális fizikai erőnlét és koncentráció nyújtása, hanem több tucat szabályt és előírást is be kell tartani. Kimondhatjuk, a feladat iszonyatosan nehéz…
A helikopterek megszámlálhatatlanul sok kört írtak le, majd belső póttartály ide, vagy oda, de a maximum 3 órás repülési idő lejár és az első Mi-17-es szállítóhelikopter leszállásra „kényszerül”. A leállítás után a földi mechanikusok megkezdik a gép újratöltését és előkészítését a következő „rövid”, szintén három órás körre.
25 – 30 perccel később az AI-9-es indítóhajtómű ismét felsüvít, pihenésre kevés idő jutott és kezdődik újra a homokzsák pakolás…
A földön lévő személyzet ez után sem tétlenkedik, ugyanis valakinek fel kell akasztania a zsákokat a helikopterből lelógó sodronyra, mellyel utána felhúzzák a zsákokba fűzött drótkötelet és a helikopterben lévő teherzárba akasztják. A helikopter eközben egy helyben függeszkedik alig néhány méteres magasságban a maga 10-12 tonnájával és félelmetes méretével…
Mivel is folytathatnám a cikk írását… Nem beszélhetünk befejezett feladatról, sikerről, pihenésről, elismerésről, hiszen a srácok ezekben a percekben is 200%-os teljesítményt nyújtva végzik ugyanezt a feladatot azért, hogy egy falu lakosságának értékeit megóvják és állnak készen a következő falu vagy gátszakasz megmentésére is.
Szavakban nem lehet kifejezni azt az elismerést és hálát, amit mindezért ők érdemelnének, de ők ezt nem is várják, ők katonák, az ország mindennapi hősei bajban és a szürke hétköznapokban egyaránt…
Szomorú hogy pont őket szidják napról napra és lehetetlenítik el a munkájukat a technikai eszközök felsőbb szintű elhanyagolásával, a lebecsmérlő „nem csak játszadozásra kellenek a helikopterek” jellegű kijelentésekkel, mert ha ők nem „játszadoznának” most igen nagy …-ban lenne az ország, mert valljuk be, a katasztrófavédelem civilektől bérelt Mi-2-es helikoptere édeskevés lenne…
